Húsvéti készülődés képekben

Kicsit ugyan túlhaladva már az aktualitáson, megmutatom, magunknak pedig megőrzöm azért, hogy milyen is volt az idei gyerekekkel, de főleg Tomával történő ünnepi készülődés 🙂 … Csütörtök délután kezdtünk neki és elmondhatom, hogy szinte meg sem álltunk vasárnapig, még aznap is csináltunk, készítettünk, ügyködtünk valamit és legfőképp jól éreztük közben magunkat 🙂 . Már csütörtök délelőtt megfőztem a porcelángyurmát, amiből tojásfa díszeket gyártottunk, úgy terveztem, hogy még délután kiszaggatjuk ezeket, de elment mással az idő 🙂 …

Először is aranyos két kis guriga nyuszit készítettünk, amihez a papírgurigát először fehérre festettünk Tomával, majd dekorgumiból füleket, és talpat vágtam hozzájuk, egy kör talpazattal az alsó részen, amiket közösen felragasztottunk. Az a jó, hogy így kis csokikat, csokitojásokat is lehet benne tárolni, végül a mozgó szemek kerültek fel, na meg egy kis arcpingálás következett. Legkisebbünk nagyon élvezte főleg a festést,

ráadásul annyira aranyos volt közben, mert saját magától kezdte el énekelni-mondogatni festés alatt, azt a két mondókát, amit szeret: az egyik a nyuszi ül a fűben, a másik pedig a nyuszi fülét hegyezi volt 🙂 .

A ragasztást azért hamarabb megunta – nem is volt olyan egyszerű felragasztani az alkatrészeket – viszont talált magának zöld krepp papírt, amit elkezdett vagdosni, meg néha tépkedni is, de inkább vágott. Nekem meg véletlenül beugrott, amit Virágnál láttam, hogy csinálhatnánk kis fészkeket ezekből az összevagdosott és tépkedett zöld csíkokból 🙂 . A fészek másnapig ugyan tojás nélkül ácsorgott, de ilyen lett a végeredmény ebből és a nyuszikból:

Aztán még mindig akkor frissiben, nekiláttunk egy tojáscsibe vagy csibetojás elkészítésének (mondom én, hogy nem bírtunk magunkkal 🙂 ), ami azért tetszett különösen, mert a szárnyaihoz Toma kezét rajzoltuk meg és ragasztottuk fel, mondanom sem kell nagy örömmel, Legkisebbünk még másnap is a kezét rajzolgatta körbe 🙂 , nagyon aranyos volt, de általában nem jött össze a dolog 🙂 … A kis szerzet neve egyébként Kispipi lett, a Vidám mesék után szabadon 🙂 .

A testrészeket persze én rajzoltam és vágtam ki, Toma ragasztott, na meg szemet rajzolt 🙂 .

Aztán másnap végre nekiálltunk a porcelángyurmának, nagy elánnal szaggatunk és gyöngyöket nyomkodott Toma a díszekbe. Eredetileg úgy terveztem, hogy száradás után akril festékkel lefestjük őket, de mivel erre már nem volt idő, ezért jött a gyöngyös megoldás, de volt ami natúr fehér maradt.

A végeredmény vasárnap reggel, száradás és szalagozás után került a tojásfára, ahová felraktam a tavaly készített díszeinkből is párat, főleg mivel színeset terveztem eredetileg. A tavalyiak só-liszt gyurmából készültek, amiket ételfestékkel színeztem meg, ezeket szaggatta ki akkor Toma, mert még a festéshez nem lett volna türelme 🙂 . Szóval, ami színes, az tavalyi 🙂 :

Aztán péntek délután még mindig festegettünk egy picit, hungarocell tojásokat hurkapálcára tűztem fel, így könnyebb volt festeni Tomának 🙂 :

Ezek is kaptak kis szalagokat és jobb híján egy vázába kerültek 🙂 :

Na, ezután már észbe kaptam egy picit, már csak azért is mert szombatnál jártunk, és még semmit sem sütöttem 🙂 … Aznap elkészült azért a sonka, kisült a kalács, készítettem tearudakat is, meg persze elmaradhatatlanul főztem – szóval mégis hasznos is voltam 🙂 – így ekkor csak a marcipán tojások fértek bele a repertoárba. Ezek is csak azért, mert előző nap találtam ki, hogy a karácsonyról megmaradt őrölt mandulából – amiből akkor marcipános szaloncukrot csináltunk volna, ha az időnk is engedte volna 🙂 – most készítünk marcipán tojásokat.

Ezért még pénteken összeállítottam a masszát, ami meglepő módon rém egyszerű: 20 dkg mandulát kell összekeverni 20 dkg porcukorral, ezt vízzel higítjuk és csak itt kell figyelni, mert ehhez tényleg nagyon kevés víz szükséges, ehhez a mennyiséghez talán fél decit öntöttem, de még ez is egy picit talán sok volt, legközelebb kevesebbet teszek bele, így egy olyan jó minőségű play-doh gyurma állagot kaptunk 🙂 , de ez azért még bőven jó volt. Ha nem készült volna el a massza pénteken, szerintem nem állunk neki, de így már nem hagytuk a hűtőben 🙂 , Máté segített a gyúrásban, golyókat formázott, amiket tojásformára igazítottunk, aztán vízgőz fölött megolvasztott csokiban fürdőztek meg, muffin papírra kerültek, volt amit megszórtunk színes cukorkákkal, de voltak olyanok is, amik csak csokisak maradtak. Fotó csak a gyúrásról van, a készterméket amire fotóztam volna már elfogyott 🙂 :

Máté szerint nagyon finomak lettek, csak úgy simán, a hűtőből kiszedve is nagyon ízlett neki, na meg a Családfőnek is 🙂 , úgyhogy karácsonykor most már kipróbált recept szerint gyárthatjuk a szaloncukrokat 🙂 …

Vasárnap aztán a sütigyár, a kerti ajándékvadászat mellett még tojásokat is festettünk és nagyon jó, hogy ezt nem hagytuk el, mert Toma szerintem ennek örült talán a legjobban 🙂 . Nem gondoltam volna, pedig tavaly is élvezte, de most ujjongott már az előkészületeknél is, a festésnél pedig végig örömködött. Azért ez annak is köszönhető talán, hogy egyedül tudta csinálni majdnem az egészet, mivel ugyancsak Virágtól, már tavaly vett ötlet alapján habverőbe rakjuk a főtt tojásokat, ami megy a festékbe és kiszedve, csak ki kell engedni őket papírtörlőre, szóval nem kell kanállal egyensúlyozni, így ezt simán az elejétől a végéig Toma is meg tudta csinálni, bár aranyos volt, mert azért még így is jócskán festékes lett 🙂 …

Így végignézve nem is tudom, hogy fért bele ez a sok minden az időnkbe 🙂 , és még volt jó pár ötletem, ami elmaradt, de ezekkel is úgy járunk, mint a karácsonyiakkal: jövőre halasztódnak, hogy akkor se unatkozzunk 🙂 …