…a napunk reggel óta, kétszer is 🙂 … Először is bejött Toma kívánsága (sajnos), még reggel sem gondoltam volna, hogy nem megy oviba, de miután felébredt és fájlalta a legnemesebb szervét (este is volt már egy kis előzmény), ami piros is volt, úgy gondoltam, hogy itthon marad inkább. Felhívtam Eszter néninket is, aki csak délután rendelt ugyan, de gondoltam, ha más nem elmegyünk valami rendelésre, de ahogy felvázoltam a helyzetet megnyugtatott, mondta, hogy fiúknál ez gyakori – Máténál eddig egyszer sem fordult elő 🙂 – úgy gondolta, hogy elég, ha délután bemegyünk hozzá és valószínűleg kenőcsöt kell írnia rá. Ezért aztán délelőtt ebédet készítettünk – tojáslevest nudlival (fagyasztottból) – meg kimentünk a Duna-partra kicsit flangálni, majd gondoltam ebéd után felvesszük Mátét fél kettőkor a sulinál és még kettő előtt ott leszünk a rendelésen, így nem kell sokat várnunk sem.
Na, persze nem ment ez ilyen szépen 🙂 , itt jött a második fordulat, amikor Máté telefonált, hogy végzett és mindezt elmondtam neki, gyorsan a szavamba vágott és közölte, hogy tesi órán elesett, mert kint futottak a Duna-parton és az egyik kidudorodó gyökérben megbotlott, jól megütötte a hasát, ahol nagy horzsolás is van, ami mindenféle színekben pompázik és hát inkább hazajönne. Így aztán elkocsiztunk érte, hazahoztuk, ha már így alakult megnéztem a sebét is, ami elég csúnya is sajnos, de talán nem vészes, adtam neki ebédet, mert persze farkaséhes volt 🙂 . Aztán olyan 3 után be is értünk a rendelésre, de még így is hamar ránk került a sor szerencsére, pici gyulladás a baj, amit Eszter néni sejtett, megkaptuk a kenőcs receptünket is, amit helyben gyorsan kiváltottunk.
Közben Toma már követelte a fagyiját, amit előzőleg beígértem neki a cukrászdánknál, de gondoltam Mátét se hagyjuk már ki a dologból, ezért hazamentünk érte – most persze el tudott velünk jönni 🙂 – aztán visszamentünk fagyizni 🙂 . Annyira tavasz van már, a cukrászda is majdnem tele volt, mindenki fagyizott 🙂 , olyan nyárias volt az egész. Hazafelé aztán nagyon meghatódtam, Máté az egyik dunai részen megkért, hogy álljak félre, mert valamit elintéz (!) és kiszállt a kocsiból. Még jó, hogy nem kezdtem felháborodni – majdnem sikerült – mert legnagyobb megrökönyödésemre átment a ligetes részre és letépett nekem a fűből egy tulipánt 🙂 … Teljesen kész voltam 🙂 , ráadásul az a két kis piros virág, ma többször is feltűnt nekem a kocsiból jövet-menet, ahogy vidáman virítottak a zöld környezetben, paradicsommadár módjára 🙂 …Máté teljesen meghatott, azóta is csak pislogok és nézegetem ezt a kis szépséget a vázában 🙂 :
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: