Anya-Máté délelőtt

Már vagy két hete készülgettünk rá, hogy ezen a hétfői, tanítás nélküli napon mi bizony kettesben csinálunk valamit Mátéval 🙂 … Ennek ugye alapvető feltétele volt, hogy Toma oviba menjen, ami azért nem is olyan egyszerű általában 🙂 . Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy tegnap kifejezetten rekedtnek tűnt, szóval igencsak veszélyben volt ez a dolog. Aztán jobban lett a délutáni alvás után és azt nem mondom, hogy reggelre eltűnt ez a dolog, de mindenesetre más baj most nincs (azt nem tudom meddig marad ez az áldott állapot 🙂 )…

Annak ellenére, hogy régóta terveztük, csak egyféle programot gondoltunk ki, mégpedig a mozit 🙂 . Az egyetlen gonddal ami ez ügyben adódhat szombaton szembesültünk, ez pedig az volt, hogy hétköznap délelőtt nincs előadás 🙂 , sehol, egyik moziban sem 🙂 , legalábbis, ami a környezetünkben van 🙂 … Ez azért elég jelentős problémának bizonyult, hiszen fél egyre ugye vissza kellett érni Tomáért az oviba. Így aztán valami más program után kellett néznünk, amiről persze megkérdeztem Mátét. Elég nagy elképedésemre ő azt kérte, hogy ha így alakult, akkor menjünk busszal valamerre (nem hiába buszozgatok én annyit a mai napig, testvérek az én drága fiaim 🙂 , különben is Mátén edződtem korábban ez ügyben 🙂 ). Persze belementem, hiszen ez Máté napja, nyilván a kedvére akartam tenni 🙂 .

Szóval elvittük Tomát reggel az oviba, aki nem értette mi történik, azt mondtuk neki, hogy Máté később megy iskolába, mert ha megneszelte volna a helyzetet, éktelen hiszti kerekedett volna valószínűleg. Így viszont kifejezetten örült, hogy Máté is bekísérte az oviba, ilyen még úgysem volt 🙂 , végig mosolygott, csak amikor bekísértem a csoportba görbült egy picit a szája, de hamar jókedve lett, ahogy láttuk az üveges ajtón keresztül 🙂 . Mi pedig visszamentünk a buszvégállomásra, felültünk a járatunkra 🙂 , és elmentünk a másik végállomásra. Máté ötlete volt még az is, hogy esetleg nézzünk be a templomba ami ott van a park közepén, mert régebben megfordultunk ott sokszor, pedig nem vagyunk kifejezetten vallásosak, de a templomokat szeretjük 🙂 …

A hétfő délelőtt jelzem nem alkalmas semmire, mert még a templom is be volt zárva amikor odaértünk 🙂 , mondhatjuk, hogy egyetlen tervünk sem bírt megvalósulni 🙂 . De egyébként meg nyilván nem ez volt a lényeg, ugyanis az talán a sorok között is érződik, hogy az én nagy fiamnak szerintem nagy szüksége volt erre a kis külön, együtt töltött időre, mert nagyjából mindegy volt, hogy mit csinálunk, a lényeg az volt, hogy együtt csináljuk 🙂 … és ez még inkább meghatott engem is 🙂 … Szilárdan el is határoztam, hogy amire jó két évvel ezelőtt mindig időt szakítottunk, nevezetesen, hogy ketten elmenjünk valahová és együtt legyünk, azt ezentúl visszaállítjuk, a mi Jutka nénink segítségével 🙂 , vagyis addig ő vigyáz majd Tomára 🙂 . Régebben működött ez a dolog, ott szakadt meg a folyamat, amikor Toma anyásodni kezdett és iszonyú patáliát jelentett neki az elválás, volt, hogy órákon keresztül képes volt zokogni… Mostanában ez már viszont nem gond, így el is határoztuk, hogy valamikor bepótoljuk majd azt a délutáni mozizást is 🙂 …

Most viszont jobb híján leültünk a templomkertbe egy padra és megmutatta Máté a sakklépéseket telefonon, picit játszottunk is, aztán elmentünk a közeli Mekibe 🙂 , majd vissza buszoztunk a kocsinkhoz és mivel még volt egy szabad fél óránk, barangoltunk egyet a Duna-parton.

Ilyen szép ott minden:

Ezt pedig az egyik kertkapunk benyúlva fényképeztem, szerintem gyönyörű, még nem is láttam ennyi tulipánt egy rakáson, el is határoztam, hogy ősszel én is ültetek a kertbe 🙂 …

Ezután még a szabadtéri fitness gépeket is kipróbáltuk, ami Tomával mindig nehéz ügy 🙂 … Lett volna más programja is ma Máténak a barátaival, de nem akart menni, a közös délelőttünk miatt 🙂 , ezért egy kicsit aggódtam, hogy nem volt-e ez neki túl szegényes felhozatal, de megnyugtatott, mert magától mondta, hogy ilyen jó napja már rég nem volt 🙂 …

UI.: Ez utóbbi mondatát azóta többször megismételte 🙂 …