Mármint az oviba járás… Reggel az örök dilemmával találtam szembe magam, miszerint menjen vagy ne menjen oviba Legkisebbünk, amikor rekedtes, kicsit folyik az orra, ráadásul egyre többet tüsszög, de azért viszonylag jól van… Végül itthon maradt Toma 🙂 , mondjuk már annak is örülök, hogy a tegnapi Mátés napot kibírta 🙂 , ezek az apró örömök 🙂 … Így aztán most együtt főzhetünk, moshatunk, takaríthatunk, na meg tologathatjuk a buszokat a végtelenségig a nappaliban 🙂 …. Mindenesetre nem mondhatnám, hogy túlzásba visszük ezt a bejárás dolgot 🙂 , én magamban ezt az ovis évet már leírtam, itt a tavasz és mi még ugyanúgy az ilyen-olyan nyavalyákkal küzdünk… Most pedig meg kéne találnom a módját annak, hogy vagy klónozódjak és egyszerre lehessek több helyen, mondjuk játszhassak, mesét olvassak és mondjuk takarítsak egyszerre vagy valami szuperszónikus erő lehetne a birtokomba, amivel akár egy óra alatt letudhatnám a kötelező feladataimat 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: