Mester és tanítványa

Ez még hétfői történet, amikor tanítás nélküli nap volt a suliban és Tomát Mátéval együtt vittük oviba. Bent az óvónénik mondták, hogy alá kellene írnom egy papírt, amin hozzájárulok ahhoz, hogy Tomáról esetleg felvételt készítsenek, ugyanis a gyerekeket az ápolónők munkájáról kérdezgetik majd és a legjobbakat közreadják, mert ez meglepetésként készül az ápolók napjára ami májusban van.

Persze aláírtam, kint kérdezgetett Máté, hogy mi is ez tulajdonképpen, mondtam neki, hogy biztos a gyerekeket arról kérdezik majd, hogy mit csinálnak az ápolónők, de valószínűleg nem Toma lesz a felvételen, mert eléggé pici még ehhez, nem is hiszem, hogy tudja mit csinálnak az ápolók, ráadásul rengeteg nagyobb gyerkőc van ott, akik már jobban válaszolnak ilyen kérdésekre.

Ennyiben maradtunk, de mint utóbb kiderült nyilván nem hagyta nyugodni a gondolat Mátét, hogy az ő öccse esetleg lecsúszik élete filmfelvételéről 🙂 . Délben ugyanis amikor mentünk Legkisebbünkért, alighogy beültünk a kocsiba Máté egyből elővette Tomát:

– Fiam – mondta kicsit nevetve Tomának, aki éppen kibámult az ablakon és a fájdalomdíjként kapott csokiját majszolgatta – azt hiszem át kell vennünk az ápolónő fogalmát 🙂 …