Mivel Toma még itthon van, igaz talán már nem sokáig, de a kötelező baktérium ellenőrzésig még igen, szóval addig gondoltam nem árt, ha nem mindig a megszokott kintléteinket ejtjük meg. Ezért aztán hétfőn elmentünk a Tamariska-dombra, ami természetvédelmi terület és autóval 10 percre sincs tőlünk. Feltett szándékunk volt tobozt gyűjteni, mert adventkor, főleg az iskolai vásárnál megfogadtam, hogy amikor a szezonja van beszerezzük ezeket a természetben, ugyanis megszámlálhatatlan mennyiségben fogy ez akkor 🙂 … A Tamariskán pedig rengeteg fenyő van, volt is toboz, igaz nem ipari mennyiségben, még most indul be a szezon és frissen a legjobbak, mert ilyenkor még olyan kis szépek.
Toma bóklászott mindenfelé,
gyengéi voltak a lépcsőzetes emelkedők,
na meg rohangálni is kellett.
Tízórai időben mentünk, így Tejszeletet evett őkelme 🙂 .
Egyébként ilyen árvalányhajakat is látni ott:
Sokáig azért nem voltunk, talán egy órát sem, mert nem elfogultságból talán, de mindig meg kell állapítanom, hogy nálunk itthon a Duna-parton valahogy nagyon jó dolgunk van, benne élünk a természetben, karnyújtásnyira tőlünk a vízpart, kavicsokkal, békákkal, kacsákkal, madarakkal, néha az egyik öbölnél még teknősök is vannak. Meg hatalmas fák, ligetes területek, ahol jókat lehet rohangászni 🙂 , és nem utolsó sorban játszóterezni, nem is egy helyen…
Tegnap ezért csak a közeli kis öblünkhöz mentünk, vittük a homokozó kellékeket is, Toma egyből leült lapátolni, aztán azért fel kellett mászni a csúszdához is
és hintázott, meg mászókázott és rengeteget húzódzkodott a gyűrűn (amikről mindig elfelejtek fotózni 🙂 ). Közben állandóan szaladgált a Dunához, hogy meglesse a békákat, mint legutóbb próbáltuk, ami most sem sikerült, mivel még a hangjukat sem hallottuk 🙂 .
Láttunk viszont fakopáncsot, aki meglepő módon tőlünk pár méterre, egy nagy fa törzsének az alsó részén ügyködött éppen, pont el is csíptük és jól megnéztük, amíg el nem veszítettük szem elől, mivel fokozatosan ment felfelé 🙂 … Meg az egyik fának a törzsén rengeteg gombát fedeztünk fel, szóval mindig van valami látnivaló 🙂 …
Azért prózai módon ebéd után elmentünk fagyizni is, ilyenek a hétköznapi örömök 🙂 …
Délután pedig miközben ültettem, Toma kijött hozzám a kertbe és tapasztalatokat szerzett a kerti slag zuhanyzó hatásáról 🙂 , ugyanis pont alászaladt 🙂 , enyhén vizes is lett, de jó meleg volt szerencsére 🙂 . Viszont olyan jó volt nézni ahogy jókedvűen rohant Cimbi után, vagy hirtelen a biciklijével tűnt fel mellettem, vagy éppen a slagból folyó vizet tapicskolta a kezével nagy élvezettel 🙂 … Ráadásképpen pedig az itthoni fenyőnkről leesett friss tobozokat gyűjtögette Toma lelkesen egy kaspóba, így aztán meg kell, hogy állapítsam, hogy a kertünk is kifogyhatatlan szórakozásokat rejt egy majdnem 4 évesnek 🙂 …
🙂 Én is pont így vagyok nálad, ki sem lépek és így sokkal egyszerűbb 🙂 …
Két-három napja visszaküzdöttem magam, és azóta bent vagyok még mindig. Így gyorsan írok is egyet. :-))))
Igen, ezekkel a kis hétköznapi kiruccanásokkal én is így vagyok, ahogy olyan jól megfogalmaztad Tünde, hogy pont az egyszerűségük miatt szeretem őket, mert általában tényleg többet érnek, mint valami menőbb program 🙂 … (Ezeket én is nagyon szeretem nálatok 🙂 ) Annak meg külön örülök, hogy nem riaszt el az üzenetektől a küzdelem az oldallal 🙂 , már sajnos más is írta, hogy nehézkes…
Szeretek a programjaitokról olvasni, mert itt is látszik, hogy sokszor a “semmi különös kimozdulások” is annyira jók tudnak lenni. 🙂 És én is sokkal jobban szeretem ezeket, mint valami tömegrendezvényen tolakodni.