Mindenfélés

Mostanában tényleg csak rohannak a napok, én pedig próbálok egyensúlyozni köztük… Ez abból áll, hogy eldöntöm éppen melyik sürgetőbb dolgot intézzem el itthon: főzzek, takarítsak, a tanulásban segítsek vagy esetleg kertezhetek egy picit 🙂 . Hát, mit mondjak, nem valami szívderítő ez az állapot, főleg annak tudatában, hogy egyhamar ez nem is lesz jobb, de azért a végtelenségig sem húzódik a dolog. A legnagyobb időrabló ugyanis, de az egyik legkedvesebb is, az a kert, amelyben azért júniusig a végére kell érnem mindennek 🙂 . Szóval remélem már csak pár hét és valamennyire visszaáll az élet a megszokott kerékvágásba (bár akkor meg azt hiszem a benti dolgokat kell majd behoznom) 🙂 …

Addig viszont lesz itt minden, mert az április, de leginkább a május már tudhatnám, hogy sosem egyszerű itthon, több okból is. Ilyenkor jönnek a mindenféle eltenni valók is, amiknek akárhogy is magyaráznám, nem tudok ellenállni 🙂 . A fenyőszirupon már túl vagyok, péntek éjjel megfőztem, bár ha még szerencsém van és össze tudok hozni a rügyekből egy üvegcsére valót, akkor kipróbálom egy másik formában is eltenni. Azonban a bodzának most jött el a szezonja, amit mi imádunk, szörpnek mindig elrakom (ha éppen nem robban fel mint tavaly 🙂 ), aztán múlt évben először almás bodzadzsemet is készítettem, ami mondhatom nagyon finom, szóval lehetne ismételni. Amit eddig még nem csináltam, pedig ez a legegyszerűbb és évek óta tervezem, hogy megszárítom a virágokat teának, ami szuper jó köhögésre, megfázásra és még ezerféle dologra, gyerekeknek is adható, csak ugye ehhez le kell szedni a virágos tányérokat (na meg leszárítani és lemorzsolgatni, üvegekbe rakni, de ezt akkor már muszáj megcsinálni:) )

Itt szokott becsúszni a bibi, mert ezzel a szedéssel általában elcsúszunk és örülünk ha a szörpnek, na meg tavaly a zselének összejön az adag. Pedig a múlt évben mindenki, még Toma is élvezte a gyűjtögetést, szóval most elhatároztam, hogy ha lehet nem várunk vele az utolsó pillanatig, pláne, hogy itt a kis öblünknél egy hatalmas bodzaerdő van 🙂 , úgyhogy elég csak kivonulni az utcánk végébe, a megszokott kis sétáinkra 🙂 . Már csak az összes fentebb említett és még nem említett dolgok közé kellene ezeket bepaszírozni, azon vagyok, hogy összejöjjön…

Ez a hét hajtós lesz iskolai szempontból is. Mátéék ugyanis minden év végi és még elmaradt témazárót ezen a héten fognak megírni. Utána ugyanis elmennek 3 napos kirándulásra, majd azon a héten a pénteki napjukon az egész felső tagozat sportágválasztóra megy, szóval az utolsó két hétre nem nagyon akar egyik tanár sem semmit hagyni ahogy nézem, talán egy kis angol teszt van nekik kilátásba, de még az is június elejére. Ebből kifolyólag, azért próbálok én is sokat segíteni, amiben csak tudok, hogy könnyebb és főleg gyorsabb legyen a tanulás, mert ez azért nem kevés adag, egyikből sem. Viszont próbálom Máténak a jó oldalát is meglebegtetni, mégpedig azt, hogy ez a hét lesz már csak nehéz, utána szinte már nyaralunk 🙂 …

Aztán a 3 napos kirándulásra is a napokban kell majd bevásárolni, felkészülni, megnézem ruhailag esetleg mit kell pótolni, meg azért naptejet, gyógyszert, fertőtlenítőt, sebtapaszt beszerezni és hasonlók. Pünkösd hétfőn pedig lehet, hogy sütögetek, hogy legyen valami itthoni finomság is nála majd ott, arról nem is beszélve, hogy még a gondolatot is szoknom kell, hogy három napra elvonul az osztállyal, ilyen nálunk ugyanis még nem volt 🙂 …

Tomával pedig még nem igazán tudom, hogy mi legyen, ugyanis már meggyógyult és jól van, viszont oviba nem nagyon van kedve menni (amit nem is csodálok, alig járt valamit ebben az évben). Valószínűleg egy-két nap alatt visszazökkenne, de most már tényleg nem tudom, hogy van-e ennek értelme erre a bő három hétre 🙂 … Ma mindenesetre nem ment, nagyon alkudozott ezen már tegnap óta 🙂 , nekem meg jobb lesz hamar eldönteni, hogy hogyan tovább… Amikor lehet, akkor azért játszunk valamit vagy mesélünk, de sokszor közbejön valami fontos és ilyenkor azért borul minden. Ma például Cimbit visszük az állatorvoshoz Tomával együtt, csak reménykedem benne, hogy vele nem kell többet foglalkozni ott mint a beteggel 🙂 …