Félig nyár

Kidőlt az iskolától Máté, nemcsak képletesen… Tegnap óta itthon van, egy kis hasfájással, hasmenéssel, bár könnyen lehet, hogy a stresszelés is hozzájárult mindehhez, mert ezen a héten csúcsot döntöttek dolgozatokból (na ez az, amire azt mondom, hogy ötödikben még nagyon nem kéne…). Egyébként a doktor nénink elmondta amikor felhívtam – és mondtam neki, hogy a változatosság kedvéért most Máté miatt telefonálok – hogy van valami hasmenéses nyavalya, szóval ne komplikáljam túl a dolgokat 🙂 …

Legkisebbünknek viszont most már hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet, ugyanis ő legközelebb ősszel megy csak oviba. Felhívtam még szerdán az óvónéninket és megbeszéltük teljesen egyetértve, hogy erre a következő két hétre már felesleges bejárnunk, most ráadásul mindezt még saját döntésünk szerint meg is tehetjük, a következő szezonban a 3 éves kortól kötelező ovi miatt mindez nyilván nehezebb lenne, de nagyon remélem, hogy jövőre nem lesz a mostanihoz hasonló betegségdömpinges évünk…

Úgyhogy itthon, a tegnap egész nap szakadó esőnek ellentmondva kicsit nyári szünet érzetünk volt, és erre ráerősít mindaz, hogy Máté jövő héten egyáltalán nem lesz suliba, mert ugye kirándulnak. A nagy szünetelés legnagyobb nyertese Toma, aki látványosan boldog, hogy itthon van a tesója, mindenhová követi és este már annak örült, hogy ma sem megy suliba a bátyja… Zajlott itthon azért az élet így is, Toma tegnap sikeresen hanyatt leesett a konyhai székünkről, jól beütötte a fejét is, de a nagy sírás után kiderült, hogy szerencsére nem lett nagyobb baj. Azért délután még a vitaminját is valahogy rosszul nyelte le, akkor azért ment a sírás-rívás (én meg örültem, hogy nem ment félre a dolog), aztán majdnem leégett egy lábosunk, amíg kint voltam a kertben Máté a szagra lett figyelmes, hát nem mondom, kicsit odakozmált az alja 🙂 . Mindezek tetejébe Máténak este sikerült ripityára törnie egy üvegpoharunkat, amit egyébként egyáltalán nem bántunk, ugyanis az üvegszilánkok közepette jó volt azt a mondatot Máté szájából hallani, amit az én nagymamám szokott ilyenkor mondani, mégpedig, hogy örüljünk, mert ilyenkor szerencsétlenség megy el a háztól 🙂 … Ennek szellemében takarítottam fel az szilánkokat 🙂 …