Hétvégézős

Most valahogy (önző módon) nem tudtam haragudni az esőre, ugyanis annyi sok felgyülemlett benti dolgom van folyamatosan, hogy így könnyebb, mintha kint hétágra sütne a nap … Bár tényleg dagonya van most már kint, az eső pedig most már mondjon le, mert kedden Mátéék 3 napos kirándulásra mennek ide és jó lenne, ha nem a sárban pankrációznának 🙂 … Ugyan volt ötlet, hogy mit lehetne csinálni ezen a hosszú hétvégén, de rájöttem, hogy én ezek miatt a dolgok miatt úszom el folyamatosan… (nagy felfedezés mondhatom 🙂 ) Mert ha jó idő van, akkor annak nem állunk ellent és kint vagyunk körmünk szakadtáig, meg ide megyünk, meg oda megyünk 🙂 , ami egyébként szuper, csak nem éppen hasznos munkaügyileg…

Máténak pedig tanulni kell sajnos az elmaradt dolgozataira, ugyanis a következő hétvégén a kirándulás, sportágválasztó és a péntek éjjeli iskolai mozimaraton után szerintem használhatatlan lesz… Tegnap a Zapu bevásárolt neki mindenféle nasihegyeket 🙂 , mindenki nagyon készül ahogy hallottam, taglalják, hogy ki mit visz, a fogkrém is nagyon fontos, mert persze jó kis átveréseket készülnek  elkövetni 🙂 . Nekünk ez az első, hogy az iskolával ilyen hosszú időre és tőlünk távol megy, furcsa is eléggé. Ő lelkes nagyon, de látom rajta, hogy azért a várakozásba egy kis bizonytalanság is vegyül, mert ő egyáltalán nem az a típusú gyerek, aki szeret táborozni, messze menni. Tavaly tulajdonképpen elképzelhetetlen lett volna még mindez, emlékszem volt is bennem egy kis félsz, hogy mit fog ehhez szólni Máté, amikor a szeptemberi szülőin kiderült ez a hosszú kirándulás. De már akkor örömmel fogadta és ez azóta is megvan, köszönhető a nagyon jó osztályközösségnek és Judit néni személyének is szerintem.

Most viszont szépen süt a nap, nem tudom, mi lesz így ma velünk 🙂 … De azért megpróbálom tartani magunkat a munkás hétvégéhez…