Máté tegnap reggel 3 napos osztálykirándulásra ment a Mátrába. Hááát, nem mondom, hogy nem izgultam (és néha még most is izgulok), hogy délután nem indultam volna az iskola elé 🙂 , este pedig elképesztő volt, hogy üres a szobája… Tomáról ne is beszéljünk, mert már délelőtt óta azt kérdezgette és nagyjából utána egész nap, este meg főleg, hogy mikor jön már meg Máté (próbáltam nem azt válaszolni, hogy 3 nap múlva 🙂 )… Máté is vegyes érzelmekkel indult útnak, egyrészt nagyon várta, kíváncsi is volt szerintem, hogy milyen lesz a barátaival jókat bulizni, de azért tartott is attól, hogy nélkülünk kell ott lennie…
Azóta beszéltem vele többször is és remekül van 🙂 , nagy nevetések között hívott mindig, a szobájuk szuper (négyen alszanak együtt), még klíma is van benne, nem mintha most éppen kellene 🙂 , a hely überkirály szerinte 🙂 , már délután voltak a kalandparkban, elmentek bobozni, Máté még egyedül is ment egy kört, este disco volt nekik, előtte telefonált és mondta, hogy sietnie kell, mert még le akar zuhanyozni 🙂 … Éjfélig lehettek fent, utána meg gondolom kidőltek valamikor 🙂 . Azért az mindenképpen megnyugtató, hogy ilyen jól érzi magát, most már csak a testi épsége miatt fogok aggódni 🙂 …
A hétfőnk főleg a készülődéssel ment el, nekem legalábbis mindenképpen. Sütöttem egy rakat rántott húst, mert azon túl, hogy tegnap is azt ettük, Máténak csomagoltam is az útra belőle szendvicset, na meg egész napra, mert kedden csak vacsit kaptak. Aztán sütöttem egy halom sajtos rudat is, aminek a nagyját el is vitte magával (ez a kedvence 🙂 ), és még jó pár bolti finomságot is, hogy este összeöntsék a közösbe. Közben azért tanultunk is, mert a következő hétvégén attól tartok ki lesz dőlve, ha végig mennek az egész hetes programokon.
Jó sok mindennel haladtam is a hétvégén, mostam rengeteget és még többet vasaltam, ruhákat szortíroztam, pakoltam, takarítottam. Nem állt meg az élet tegnap sem persze, Legkisebbünk gondoskodik minderről, na meg Cimbi gyerek, akit tegnap egy elmaradt oltásra vittünk Tomával és aki előadta ugyanazt a koreográfiát, mint egy hete: vagyis hajkurászhattuk egy csomó ideig amíg előkerült valahonnan, éppen a rendelés végére, délre sikerült beesnünk a rendelőbe, de legalább odaértünk…
A felére csökkent gyereklétszám pedig rém feltűnő itthon: sokkal csendesebb minden, mondhatnám, hogy szürkébb is, ez azonban azért nem teljesen igaz, ugyanis Legkisebbünk mindent elkövet, hogy ne unatkozzak, ugyanis, amiket eddig Mátéval szokott játszani, azt most velem próbálja bepótolni 🙂 … Mára pedig valami elmenős programot gondoltam ki magunknak, de nagyon úgy néz ki, hogy az időjárás ezt keresztülhúzza és eltoljuk egy másik napra. Addig pedig legalább tovább haladhatok a mindenféle teendőimmel 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: