Persze tele élményekkel, jókedvűen és nagyon fáradtan 🙂 …Összességében annyira jól sikerült nekik ez a kirándulás, hogy Judit nénit az ofőt arra kérlelték, hogy jövőre is oda menjenek az osztállyal. Abban maradtak, hogy a következő tanévben egy napot megpróbálnak visszamenni, mert rengeteg szuper dolog volt ott, amit imádtak, élen a bobbal… Közben jókat vetélkedtek, buliztak, játéktermeztek az ottani keretek között 🙂 , és este a szobájukban folytatták amit csak tudtak, vicceket meséltek egymásnak, beszélgettek, egyszóval jól érezték magukat Judit nénivel együtt, aki minden szobában eltöltött egy kis időt a 3 nap alatt 🙂 … Annyira jókat meséltek és amit a honlapon én is láttam a helyről, tervbe vettük, hogy mi is lemegyünk oda talán a nyáron.
Tegnap kimentünk Máté elé a Stadion buszpályaudvarhoz Tomával (már nagyon várta a tesóját), na meg akkor gondoltam megkérdezem már Peti barátjának az anyukáját is, aki örömmel csatlakozott hozzánk, szóval hármasban indultunk eléjük. Azért volt egy kis gikszer a dologban, ugyanis kedd reggel az indulásnál is úgy volt, hogy 6 szülő (köztük Apuci) vitte ki őket kocsival a buszhoz, hogy ne kelljen már tömegközlekedniük a csomagokkal. Visszafelé is be volt osztva, hogy kiknek kell értük menni, ajánlkoztam én is nagyon, de egy félreértés kapcsán mivel már megvoltak, így mi csak önszorgalomból mentünk kifejezetten Máté elé. Aztán ott érte főleg Judit nénit a meglepetés, hogy a 6 szülőből kettő nem jött el, ugyanis az egyikük egy másik pályaudvarra ment, a másik pedig szimplán elnézte és azt hitte, neki nem kell a visszaérkezésre kimenni… Velem sem voltak nagyon kisegítve, Petiről és Mátéról ugyan le volt a gond, de így mi Mónival és Tomával együtt tele voltunk… Így aztán riasztottam Apucit, aki szerencsére végzett az elnökségi üléssel amin éppen volt és viszonylag a közelben, de a rettentő nagy dugó miatt, jó egy órát vártunk rá azzal a pár gyerekkel és Judit nénivel, akik kimaradtak…
De legalább mindenki befért, viszont Toma végig hisztizte majdnem az utat visszafelé, amíg a kocsinkhoz visszaértünk addig is, na meg végig a Hungária körúton a dugóban (!) a siránkozást hallgattuk, mert nem tudott a Zapuhoz beülni, ugyanis ott nem volt most gyerekülés 🙂 … A nagyok is eléggé unták már egy idő után, így aztán azt találtam ki, hogy elmegyünk a cukrászdánkba fagyizni, de csak ha abbahagyja a hisztit. Ez viszonylag hatott 🙂 , mi meg mentünk fagyizni és Apa is csatlakozott hozzánk. Ott meg valahogy össznépi találkozó kerekedett, mert találkoztam az óvodaegyesítés ellenes szervezkedésünkben megismert barátnőmmel, ők is családosan ott nyalták a fagyit éppen. Nagyon megörültünk egymásnak, főleg, hogy egyikünk gyerekeit és férjeit sem ismertük még, aztán a vége felé még befutott szomszéd Feri bácsink is (akivel Máté szokott meccsre járni) a feleségével, szóval igazi piknik kerekedett este 7 óra magasságában 🙂 . Nagyon nem tudtunk azért kibontakozni, mert lassan zárt a fagyizó, de legalább megbeszéltük, hogy ezt még bepótoljuk a nyáron…
Én még hazavittem Petiéket, aztán itthon volt valamennyi élménybeszámoló Máté részéről, de nagyon fáradt volt, így viszonylag hamar kidőlt mindenki, Toma pedig rettentő boldog volt, hogy Máté ugyan egy éjszakát csak, de itthon alszik. Reggel aztán időnk se volt nagyon merengeni semmin, ugyanis Mátéék és az egész felső tagozat a nagy sportágválasztóra mentek ma, készítettem az enni-innivalót és már mentek is. Délután kettő körül érkeznek meg, aztán hazajön egy picit töltődni, hogy este 7-re visszamenjen a suliba – hálózsákkal, ennivalóval, rágcsával és egyebekkel felszerelkezve – ma van ugyanis náluk a moziéjjel, amikor filmnézés van amíg bírják, aki pedig álmos, az a kijelölt termekben a tábori felszerelésével aludhat. Holnap reggel 7-re megyünk majd érte, szóval program az most van bőven és még nincs vége 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: