Tegnap a kötelező délelőtti vásárlás után úgy alakult, hogy volt még legalább másfél óránk addig, amíg Máté hazaér a nagy sportágválasztóról. A maradék időben ezért aztán kitaláltam, hogy kompozzunk, gondoltam megnézzük azt a harangozó templomot is, amit múlt héten már beígértem Tomának, aki egyébként nagyon örült, mert szerinte kompozni szuper jó dolog 🙂 …
A Molnár-sziget egyébként is gyönyörű hely, minden évszakban jó ott időzni. Egyúttal meg is tízóraiztunk, ami inkább már elő ebédnek hatott, mert igencsak dél körül járt az idő.
Aztán az egészből egy kis kirándulás kerekedett, ugyan be volt tervezve, hogy játszóterezünk ott és megnézzük a templomot, aminek a tornyát Toma kiszúrta ahogy megérkeztünk a szigetre. Ezek helyett azonban úgy alakult, hogy békát lestünk és végre – bár itthon is szoktunk látni, de mostanában nem jött ez össze – a kuruttyoló hangok után láttunk is egyet, jól megnéztük, aztán tovább ugrabugrált 🙂 …
Éppen békalesen
Szedtünk még bodzát, közben jókat lehetett persze rohangászni:
Kacsákat és hattyút figyeltünk, Toma csak azt hiányolta, hogy nem hoztunk nekik ennivalót 🙂 (a képen sajnos nem látszódnak):
Legkisebbünk még pipacsot is szedett nekem, nagyon aranyos volt 🙂 :
Az egyik árnyas ösvényen (amit többször meg kellett járni oda-vissza, annyira tetszett Tomának) felmentünk a rétre, ahol tényleg kirándulás érzésem lett (már ha eddig nem lett volna), ugyanis szaladgáltunk, bejártuk a helyet,
megint bodzáztunk aztán letelepedtünk az árnyékba, kövön ücsörögtünk vagy a táskánkon. Éppen arra készültünk, hogy elmegyünk még a templomot és főleg a harangot megnézni, mert a rét mögött éppen kikandikált a tornya, közben esetleg még játszóterezünk is, de ez már a következő alkalomra marad, ugyanis telefonált Máté, hogy a vártnál előbb, vagyis hamarosan megérkeznek a sulihoz. Így aztán gyorsan összekaptuk magunkat, szaladtunk a kompig és a feleset el is értük. A rajongás az rajongás 🙂 , még a távolodó révet is látni kellett:
Összeszedtük Mátét és Peti barátját az iskolánál és a jó időre való tekintettel, na meg a délelőtt méltó zárásaként, elmentünk velük fagyizni a cukrászdánkba 🙂 . (Legkisebbünk annyit gyakorolja ezt a fagyi evést, hogy most már a tölcsért is vígan megeszi 🙂 )
Miután Petit hazavittük, már csak hazafelé igyekeztünk…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: