Családi nap

Szombaton az iskolában voltunk családi napon, ami szerintem egész jól sikerült. Mátééknak mindenképpen, mert a csapatunk második lett az iskolai versenyen. Apa és Máté az egyik barátjával, Gergővel és az apukájával álltak össze, és még bevettek a csapatba két barátgyereket, ugyanis összesen 6 főnek kellett indulni a vetélkedőn, amiben 2 felnőttnek és 4 gyereknek kellett lenni (ez egy 4 tagú családnál azért eléggé nehézkes, de még egy 5 fősnél is…). A vetélkedő az Olimpiáról szólt, minden csapat egy ország volt – a miénk Görögország lett – viszont a versenyszámok már a falusi olimpiát idézték, ugyanis volt zsákban futás, kötélhúzás, létrafutás, talicska rallie, és egyensúly és még pár dolog.. Az utóbbi, az egyensúly azért is nevezetes, mert ebben a Családfő rekordot állított fel, 8 percig tartott egy botot úgy a létra két foka között, hogy az nem érhetett hozzá egyikhez sem, nagyon ügyes volt, pedig másfél perc után úgy elkezdett remegni a karja, hogy azt hittem 2 percig sem jut el majd 🙂 …

Mi Tomával eleve később mentünk mert tudtam, hogy így is sok időt kell majd eltöltenie a melegben, ráadásul nem teljesen szabadon…Legkisebbünk ettől függetlenül nagyon élt, rohangászott, lépcsőzött és persze focizott a nagy fiúkkal, miután elpanaszolta, hogy őt nem engedik játszani aztán mi meg persze közbenjártunk az érdekében… Közben az osztályból  két anyuka, az egyik az én Móni barátnőm bográcsban lecsót főzött mert mindenki úgy tudta, hogy ezzel versenyezni lehet és sokan is bográcsoltak az udvaron. De a végén kiderült, hogy itt szó sincs semmiféle versenyről, mindenki megeheti, amit főzött, így aztán az osztály, elsősorban a gyerekek, befalták az egészet 🙂 …

Toma azért óvatos volt 🙂 …

Az evés után nem sokkal volt eredményhirdetés is, itt még nem sejtettek semmit, bár Máté már lelkesen integet a napszemüvegében 🙂 …

Itt már nagy a boldogság:

Külön érdekesség, hogy a dobogó 3. fokán is a mi osztályunk egyik csapata áll, úgyhogy elmondhatjuk, hogy ezen a versenyen tarolt az ötödik 🙂 …

A második helyezett csapat és a nyeremények, kaptak oklevelet, mézeskalács érmet és a Máténál veszélyes helyen lévő tortát 🙂 .

Az eredményhirdetés “vontatottságát” Toma így ellensúlyozta:

Jó kis nap volt, bár iszonyat meleg, de nagy volt a sikerélmény és ezen túl is a gyerekek és mi is jól éreztük magunkat a többiekkel. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen osztályunk van gyerekek és szülők terén is, ugyanis mindenki örül egymásnak. Én is rengeteg emberrel beszélgettem más osztályokból is szülőkkel, tanárokkal is, többek között Erika és Szilvi nénivel is, akik az alsós tanító nénik voltak. Szeretem ebben az iskolában hogy ilyen családias, átlátható, élhető és tényleg, ahogy az egyik anyuka mondta, itt egy picit burokban vagyunk, szülők és gyerekek is a többi iskolához viszonyítva, de ezt szeretjük itt…

Szóval ettünk, ittunk, mulattunk, közben persze Toma után azért kellett szaladgálni, mert képes volt az ő szeretett iskolájában két pillanat alatt eltűnni 🙂 … Aztán azért csináltam egy kis hülyeséget is, ugyanis a nagy jókedvben felvetődött az ötlet, hogy csináljunk az osztályunknak év végére ugyanolyan bográcsolós partit, mint tavaly, én meg elvállaltam a szervezését… Minden bizonnyal nem voltam teljesen észnél 🙂 , ugyanis két hét múlva kéne megejteni, fel kell majd mérni, hogy hányan leszünk, szólnom kell majd  mindenkinek, mert itt sem volt persze mindenki, nem tudjuk biztosan hol legyen, osztálypénzből megy-e, mert ha nem, még pénzt is kell szednem, vásárolni kell hozzá, hogy csak a legfontosabbakat említsem…

Szombaton egyébként lehet, hogy a nagy melegtől, de miután hazaértünk (volt már délután 3 is), mindenki délutáni pihenőt tartott itthon. Én felmentem Tomával az emeletre, hogy szépen elaludjon, mert rajta azért látni lehetett, hogy nagyon fáradt, ami olyan jól sikerült hogy közben én is elaludtam, a fiúk maradék része pedig lent szundikált egyet, ha jól emlékszem meccs nézés közben. Mondanám, hogy kialudtuk magunkat, de sajnos este meg későn ment mindenki aludni, szóval ez azóta sem lett igaz…