Igazi szezonnyitó volt a pénteki strandolásunk, amit hármasban ejtettünk meg a gyerekekkel, mert Apa éppen dolgozott. Ráadásul a suliból lógtunk 🙂 , ugyanis tegnap csak ballagás volt (bár egész héten kivehettük volna akármelyik napot, ugyanis végig elmaradtak az órák az iskolában, egész végig csak lötyögtek a gyerekek 🙂 ), így a három, szülő által igazolható napból gazdálkodtunk.
Bevallom, nekem valahogy nem sok kedvem volt elindulni tegnap, eléggé sokára is szedtem össze a cókmókokat, délelőtt 11 körül lettünk menetkészek, de már amikor megérkeztünk tudtam, hogy jó lesz ez nekünk. Ugyanis a hőség ellenére nem voltak sokan a strandon, kicsit ezért is választottuk ezt a napot, mert ugye hétköznap volt, na meg még iskolai szünet sincs és sejtésünk beigazolódott, nagyon kellemesen szellősen voltunk… Mondtam is a gyerekeknek, hogy jól nézzék meg ezt az idilli állapotot, mert idén ilyet szerintem nem látnak többet 🙂 .
A fiúk persze nagyon odáig voltak az örömtől, Máté is imád strandolni, most is nagyon várta már ezt a napot. Pedig miatta kicsit izgultam, mert nála most már kifejezetten az a korszak van, hogy a legjobb az ilyen helyekre barátokkal menni, mert úgy az igazi, és hoztunk is volna magunkkal valakit, de mivel a többiek suliban voltak, így ez a verzió ugrott 🙂 … Arról nem is beszélve, hogy a nagy vízi csúszdák még le voltak zárva, majd csak jövő héten, nyilván a szünet kezdetekor lesznek nyitva, de mindezekkel szembe menve ő is remekül érezte magát, sőt, hazafelé arról áradozott, hogy milyen jó volt ez a nap 🙂 … Tomáról meg ne is szóljak, aki több hónapja erre vár 🙂 , nem tudtunk úgy eljönni a strand előtt, hogy ne kérdezze meg, hogy ugyan mikor méltóztatunk már fürödni a medencékben (még februárban is 🙂 )… Mindent elárul, hogy amikor megérkeztünk, ő csak annyit mondott, hogy: na végre!!!
Eredetileg csak pár órát terveztem, de végül majdnem zárásig maradtunk. Rengeteget fürödtünk, hármasban bementünk a családi medencébe többször, ahol ugyan mély a víz, de nem olyan nagyon, Toma hol a beülős autós úszógumijával, hol csak karúszóval jött velünk, ilyenkor általában velem volt, de Mátéval is többször ment mindenfelé, kedvenc helyük például a szökőkút volt, ami alá imádtak bemenni 🙂 . De labdáztunk is a vízben, rendszerint én voltam Tomával, de megesett, hogy a fiúk voltak ellenem, ilyenkor csak úgy csattant általában az arcom előtt a labda az ellenfelek legnagyobb megelégedésére 🙂 .
Nagyon jó, hogy Máté már ekkora és viszonylag biztosan tud már úszni is, egyébként ide a strandra járnak a sulival is, szerdán is ott voltak a tanévben ugye utoljára, télen pedig a mély vizes medencét lefedik és úgy úsznak. Örülök is neki, mert most már az van, hogy átmehetett egyedül is a mély vízbe, ilyenkor megbeszéltük, hogy a falióra szerint hányra jöjjön vissza a gyermekmedencébe – mert Tomát alig lehetett onnan elrángatni 🙂 – bár párszor azért meglestem, Legkisebbünket is magammal rángatva 🙂 , főleg amikor a sodrófolyosóba ment be…
Aztán legnagyobb meglepetésünkre összefutottam az unokatesóm Krisztivel – akivel pont ma bográcsolunk – pár órára jöttek le a kislányával, éppen evésük közben és indulásuk előtt találkoztunk, de azért együtt voltunk egy picit. Késő délután már mindannyian jó fáradtak voltunk, főleg a gyermekmedencében múlattuk az időt, még Máté is (bár ő azért átjárt a nagyba is), Toma viszont fáradhatatlanul csúszdázott, hol a békás, hol a sima csúszdán a vízbe. Aztán egy kisebb vízi csatába is bekapcsolódott, a medencében pár kisfiú hatalmas vízi ágyúkkal pisztolyozott, némelyik olyan volt mint egy szórófejes slag, de tényleg. Ilyet egyébként be kell majd szereznünk valahonnan, mert Tomának igencsak megtetszett, aki a helyben és hirtelenjében vásárolt vízi pisztolyával is felvette a harcot, lődözött, akkor is ha vesztésre állt, meg őt lődözték, ilyenkor bezzeg nem nyafizott, hogy a szemébe ment a víz 🙂 … Kicsit összehaverkodott a kisfiúkkal, elkérte kipróbálni is a stukkerokat, mi addig Mátéval labdáztunk, aztán az egyik ovis forma fiú szemet vetett Mátéra és ő is dobálózott vele, jót derültünk rajta 🙂 …
Persze ebéd környékén lángosoztunk is nagy örömmel, meg vettünk vattacukrot is, mielőtt indultunk volna haza, a fiúk száradás közben eszegették, Toma még azt is megnézte mindkettőnél, hogy hogyan készíti a néni 🙂 . Mindent összevetve nagyon jó kis nap volt, mindenki remekül érezte magát. Jó sokára, este 7 után értünk haza, hamar ment az alvás 🙂 . Fényképünk érthető okokból nincs, illetve egy igen, Máté régi telefonját vittük magunkkal, azzal lőttük, ha kiimádkozom belőle a képet, akkor felrakom ide is 🙂 .