Heti háttér

Ami a múlt hétről szól, mert a látszattal ellentétben sokkal több mindenről szerettem volna írni, de mindenre nem futotta, csak az éppen aktuálisokra 🙂 … Semmi nagy dologra nem kell gondolni, egyszerűen csak a napi teendők sodortak el és pont ezeken nem tudok napirendre térni, bár az is lehet, hogy csak egy ilyen hét volt… Ugyanis úgy éreztem, hogy minden úszik körülöttem, én meg próbálok lavírozni  a gyerekek, a kert, és a napi kötelezők között.

Először a kert, ami igencsak a fejemre nőtt, pedig nem egy hatalmas, de mindig találok benne újabb ültetnivalókat (igen, még így nyáron is) és menet közben felmerülő megcsinálni valókat. Így volt ez szinte egész héten, már amennyi a kertre jutott, a hét második felében inkább csak a locsolásra futotta. Ugyanis hétfőn még elültetgettem egy adag cukkinit, paradicsomot (légyszi ne mondjatok semmit 🙂 ), gondoltam nem lesz itt gond, a héten a végére érek mindennek…

De már hétfőn azzal szembesültem, hogy csemetéimnek valószínűleg kezd elegük lenni anyukájuk kertész ambíciójából, mert az egy dolog, hogy Toma is az ugye, nem ültetsz mondattal jön ki velem rendre a kertbe, na, de arra már végképp nem számoltam, hogy Mátéval kettesben lázadnak és hiába vannak együtt, felróják, hogy mostanában én nem focizom velük egyáltalán… Erre persze mit tesz az egyszeri anya: beáll rúgni a bőrt 🙂 , ami ráadásul tényleg jó és szórakoztató, de közben jelentősen lelassítja, az amúgy is csúszásban lévő kerti munkát… Azért a végére értem az aznapi teendőimnek, de jó későre, és ebből kifolyólag későn mentünk aludni is…

Kedden aztán semmi sem történt a kertben, mert szakadt az eső egész délután, pedig annyira nem így terveztem, ráadásul Máté az egyik barátjához ment át, én ezért a benti elmaradásim mellett próbáltam Legkisebbünkkel is foglalkozni picit (sokat). Szerdán már igencsak viszketett a tenyerem, mert még hajnalkát ültetek egy részen és a virágládák nagyja is megtöltésre vár, de mivel olyan jól felázott a talaj, gondoltam bevetem fűmaggal a kifocizott foltokat, na meg egy helyet a kert eldugott részén, ahol kő volt, csak felszedtük és azóta ez is fűért kiált. Az a nap egyébként is egész máshogy alakult mint terveztem, és a délelőttök egyébként sem jöhetnek szóba kerti munka vagy bármi más terén, mert vagy főzök akkor vagy takarítok, vasalok és hasonlók…

Na, de a múlt héten egy órával korábban, fél egykor végzett Máté a suliban. Szerdán, mint már írtam, egyébként is zűrös napunk volt, ugyanis gondoltam nyáriasítom Tomát 🙂 , délelőtt amikor vásároltunk a Tescóba vettünk egyúttal fürdőnacit is, meg kinti klumpát és egy pót strandcipőt neki. A vásárlás is megér egy misét, most így menet közben eszembe jut, hogy eltolta valaki az üres bevásárlókocsinkat, miközben mi a strandholmik között válogattunk, szerencsére otthagyták nekünk az övékét feltehetően, de a fél vásárlás alatt ezt hallgattam Tomától, hogy ez nem olyan kocsi, mint az előző és különben is, egyáltalán az előzőt akarja 🙂 … Az i-re a pont a fizetésnél volt, amikor már siettünk Mátéért és minél előbb akartam végezni, de a pénztáros azzal kezdte, hogy azt mondta, Legkisebbünknek: gyere babám 🙂 , amitől Toma hisztifrászt kap, mert ő már nagyfiú (!) és sírós hangon újságolta nekem, a körülöttünk lévők nagy derültségére, hogy a néni azt mondta rá, hogy egy BABA!!! 🙂

Aztán rohantunk Mátéért, hazafelé elvittük Kovi barátját is, útközben pedig megálltunk fagyizni, ahol a fiúk kitalálták, hogy Kovi tulajdonképpen átjöhetne hozzánk is… Gyorsan telefonon elkértük, közben a nagyijától ha már beszéltünk kértem virágot is, ugyanis emeletes házban laknak, ahol ő a gondnok és múlt héten felfedeztem azt a virágot előttük, amit már régóta szeretnék ültetni hozzánk. Ez egy magas, bokorszerű sárga virág, ha minden igaz szépasszony szeme a neve, igénytelen, szaporodik is rendesen a kertben, de én az ilyen vad, rétre emlékeztető növényeket nagyon szeretem. Szóval kértem tőle és kaptam, sőt, még mondta, hogy kanna gumót is ad szívesen, ha esetleg van kedvem hozzá… Majdnem kiugrottam a bőrömből, azt kerestem szinte egész tavasszal, nehezen kaptam és jó drágán lehetett hozzájutni, gondoltam is, hogy majd jövőre, de ilyet álmodni sem mertem, hogy egyszer csak ilyen szerencsém lesz 🙂 . Megbeszéltük, hogy estére kiás mindent, amikor visszük haza Peti gyereket 🙂 .

Aztán hazasiettünk, ebédet adtam mindenkinek, utána pedig loholtam a könyvtárba a könyvekkel, meg egy félrerakottat elhoztam magamnak (Bagdy Emőkétől a Pszichofitnesst). Közben a fiúk biciklit fújtak, amikor hazamentem elmentek bringázni is, Máté az enyémmel, Kovi Mátééval és már jó késő délutánban voltunk, amikor kijutottam fűmagot és hajnalkát vetni. Most viszont nem volt gond a szórakoztatás, a 3 fiú, amíg én kint felkaparásztam a földet, szórtam a fűmagot, együttes erővel ugrált a kinti trambulinon. Este aztán hazavittük Kovit és felszedtük a nagymamájától a zsákmányt, amit nem győztem köszönni, bár egy hatalmas zsákot vonszoltam a kocsiig, amit nagy nehezen betuszkoltam az első ülés elé 🙂 . Itthon kitettem és jól megöntöztem (földlabdás bokrok voltak) és kicsit imádkoztam értük, ugyanis aznap már nem ültethettem el, mert kezdett sötétedni, másnap pedig tudtam, hogy csak délután tudom.

Reggel aztán árnyékosabb helyre tettem a szerzeményeket, egész héten, így aznap is kánikula volt, megint imádkoztam, locsoltam és szépen elvittem Tomát délelőtt buszozni, amiről írtam is. Megint ugye felszedtük Mátét, ebéd, meg ez, meg az, és jól benne voltunk a délutánban, amire sikerült elültetnem a bokrokat. Csak remélem, hogy megmaradnak, mert virágoznak (virágzó növényeket ugye nem célszerű ültetgetni), ráadásul olyan sietősen kellet akkor is ügyeskedni, szerintem sokkal szebben is ültethettem volna, de most már mindegy…

Pénteken aztán strandoltunk, így kiesett az a nap is, szombaton pedig a szülinapi bográcsolásra mentünk délután, amikről mind írtam is. De azért hozzátartozik a teljes képhez, hogy szombaton még Tomával elszaladtam délelőtt cipőket venni, egy zártat és egy szandit, mert nagyon kellett neki, zártat pedig azért vettünk, mert alig hajlandó szandálba bújni, nem egy egyszerű eset… Aztán hazafelé csatlakoztunk Apához és Mátéhoz a fodrásznál, ahol nagy hiszti kellős közepén vágta le a fodrász Toma haját, ugyanis az volt az égbekiáltó baj, hogy amire odaértünk, már majdnem kész lett mindkét fiú és Toma volt az utolsó, akinek hajat vágtak… (azt nem tudta senki, hogy Toma szerint ez egy verseny 🙂 )

A vasárnap elment a főzőcskézéssel, medenceállítással és azért a lazítással is, de hát az is kell, na… Gondoltam leírom ezt, mert ahogy végignéztem a heti írásokat olyan kis jólfésült volt minden 🙂 , valahogy nem adta vissza a teljes képet, mondjuk időhiány is volt, hogy ezekről nem írtam semmit, de néha olyan érzésem van, hogy sokszor tényleg csak morzsácskák vannak itt a mindennapokból. Pedig ezek még nem is problémák, az itthon tölti ki a napjaimat, nem úgy mint máshol, 5 gyereket sem nevelünk, mégis néha az az érzésem, hogy szakács, bejárónő, kertész, és egy animátor is elkéne a háznál 🙂 …Ezt a hetet mindenesetre igyekszem szellősebbre hagyni, egyelőre úgy néz ki, hogy fele annyi programunk sem lesz, mint múlt héten. Na, majd meglátjuk 🙂 …