Kati dédink, az emlékezetes szombati szülinapi ünnepség után tegnap gyorsan, csendben távozott… Volt előzmény is azért, a hét elején otthon elesett, meg kellett műteni a csípőjét. A műtétet jól viselte, sőt, még utána is rendben volt, egészen tegnapig… Tudtuk már, hogy készülődik egy másik világba, sokat beszélgettem vele korábban is, szombaton is és az életereje, ami mindig erős volt, pár hónapja azért csorbulni látszott. Hiszem azt, hogy jó neki ott ahol van, és azt is láttam egy ideje, hogy itt köztünk kevésbé találja már a helyét, nem is csoda, hiszen akik a legközelebb álltak hozzá – többek között a lánya és a férje – már mind messze járnak… Azért az bravúros volt tőle, hogy a szombati ünnepséget még megvárta, mi pedig azt hiszem így emlékszünk majd Rá… Az pedig szívszorító, hogy mi sokan, akik egy héttel ezelőtt még örömmel készülődtünk arra a szép napra, most a temetésen fogunk találkozni… Az Ő esetében azt hiszem mindenképpen elmondhatjuk, hogy ideje volt az életnek és ideje az elmúlásnak…
Nem sok kép készült róla szombaton sem (mert nem szerette), talán csak egy közös csoportkép és az enyém, amit én fényképeztem a tortázásnál, így az biztos, hogy ez a legutolsó fotó Róla:
