Bulis évzárás

Az élet persze nem állt meg, bármi is történt egy nappal korábban, pénteken évzáró volt… Ami most kifejezetten jól is esett, mert legalább visszarántott minket a mindennapokba. Máté pedig túltett saját magán, mert az hagyján, hogy kitűnő lett megint, most már felsőben is, de amire senki sem számított, hogy hat tantárgyból (!) dicséretet kapott!!!  Ezek pedig az irodalom, nyelvtan, történelem, angol, technika (ezt mondjuk nem tudom mire kapta 🙂 , de örülünk neki nagyon), természetismeret. Ennyi még alsóban sem jött össze soha, szóval az állunk leesett, arról nem is szólva, hogy így a kitűnők között is az egyik legjobb, ha nem a legjobb lett! Tényleg meg is dolgozott érte, bár ez is relatív, mert az biztos, hogy több munka volt ebben persze, mint alsóban, de például az első félévhez viszonyítva (ahol két négyes is becsúszott), szerintem könnyebben ment minden, de ebben meg nyilván az is benne van, hogy hozzá kellett szokni az első időkben a felsős tanárokhoz, követelményekhez, fel kellett venni a ritmust.

Az évzáró az udvaron volt, ahol majd megfagytunk egyébként, mert valahogy azt képzeltük, hogy a tornateremben leszünk. Fújt a szél, borús volt az idő, szegény Máténak volt a legrosszabb a kis ünneplőjében, bár őt nem nagyon foglalkoztatta, jól elvolt a többiekkel. Az évzáró most valahogy hosszúra nyúlt, alig győztük Tomával, hol én, hol Apa ment vele lépcsőzni meg rohangászni. Ugyan láttuk, de szegény Családfő nem tudta lefotózni (én addig Tomát próbáltam egy helyben maradásra bírni) , ahogy átvette Máté az igazgató nénitől a kitűnő bizit, ezért ezt már csak fönt az osztályban örökítettük meg. Akkor ugyan a bizonyítvány már Máténál volt, de Judit nénitől az ofőtől kapott mellé még ingyenes fővárosi cirkuszjegyet, meg egy ingyenes strandbelépőt és egy könyvet.

Járt a puszi is:

Viszont az osztály nagyon erős, nagyon jó eredmények születtek, 4,4 volt az osztályátlag, ami nem semmi, több tanár is a csodájára járt, ritka az ilyen széria, mindenki szerint. Öt kitűnő volt, 8 jeles tanuló, akik 4,5 felett voltak, és öten 4 és 4,5 között teljesítettek, az osztálylétszám pedig 23. Szóval 18 elég jó tanuló van a csapatban, de a többiek sem nagyon rosszak. Ilyen környezetben Mátét pedig külön csodálom mindezért, de leginkább az elszántságáért, kitartásáért és azért, hogy még a legnehezebb napokon is, mondjuk tanév legvégén is képes volt minden jegyért megküzdeni.

Viszont azért az érdekes volt, hogy mennyire kamaszodik mindenki, Mátéval egyetemben, látni lehetett minden mozdulatukból, ahogy egymással nevetgéltek, sutyorogtak, nyegléskedtek (Mátét is beleértve, ami itthon még nem igazán van, bár az utóbbi napokban azért jutott ebből is… 🙂 ), és egyáltalán külön kis világuk volt most már, mi szülők pedig a partvonalról néztük őket, és látszott Mátén is, hogy ez neki így jó, sőt, ha lehetne az osztályban már nem is kellettünk volna 🙂 … Hááát, így van ez és még ilyenebb is lesz, bizonyára…

Ahogy leültek a tanteremben, már azzal nyitottunk, hogy nincs fotózás 🙂 :

Aztán megszánt a gyerekem 🙂 :

Toma is odakucorodott egy kis időre:

Tomával külön öröm volt végigvárni mindent, folyton azt kérdezgette, van-e tejszeletem, iszóm, csokim és egyáltalán mikor megyünk már Mekizni 🙂 ?

Az adminisztrációk és a bizik kiosztása után, jó kis bulihangulat kerekedett, gyerekpezsgőztek a skacok és olyan jól érezték magukat, hogy mi csak vártunk rájuk, de látszódott, hogy ők ott elbulizgatnának akár hajnalig is, Judit néni az ofő közreműködésével 🙂 . Nemcsak erős osztály, de szerencsére nagyon jó a közösség is, csak reménykedni tudok, hogy Legkisebbünk is kifog majd valami hasonlót…

Közben mi szülők megbeszéltük, ami már sejthető volt, hogy az év végi osztály bográcsolást átnevezzük évnyitó bogrács partivá, szeptember első vagy második hétvégéjére tesszük, valószínűleg az én szervezésemben.

Utána elmentünk persze a Mekibe, mert az ünnepelt ezt szerette volna és ezt persze Toma is aktívan támogatta. Ahol is rengetegen voltunk, hozzánk hasonlóan sokan gondolták, hogy ott ünneplik az évzárást 🙂 , meg kellett küzdenünk Toma kinti csúszdamániájával is. Valahogy sikerült belőle kiimádkozni, így 8 után haza is értünk 🙂 …