Pecások

A vasárnap a horgászaté volt, főleg Apa és Máté részéről, akik már reggel fél héttől kint ültek kedvenc tavuk partján. Mi azért Tomával jóval ráérősebbek voltunk ennél, bár az is igaz, hogy délelőtt én azért megfőztem a két napi ebédet, aztán dél körül utánuk mentünk, hogy Toma is fogjon egy kis pecabotot. 

Na, de addig is volt halfogás rendesen, Máté 3 pontyot és két kárászt is bezsebelt, itt csak az egyik ponty látszik:

Azon túl, hogy a horgász székkel sikerült hanyatt esnie Tomának, szinte ahogy kiértünk 🙂 (nem lett baja, csak meglepődött), neki is szerencséje volt, Apa botján éppen kapás volt miközben ott voltunk, így rögtön ugrott ő is, hogy kifogja a halacskát:

Kárász volt a szerencsés hal, akit az utolsó képen éppen visszaengednek Apával. Utána nem sokkal egyébként indultunk is haza, mert Máténak sürgős dolga volt itthon, ugyanis a Forma1-es futamról nem maradhatott le, így kettőre rohangászva hazajöttünk 🙂 …

A Családfőt a parton hagytuk, hogy had érvényesüljön végre Máté nélkül 🙂 , egyébként fogott ő is egy amurt és egy pontyot. Itthon mindenki farkaséhesen ebédelt, utána estefelé az energiájukat a kerti slaggal vezették le, Máté meglocsolt helyettem, utána-közben azért jutott belőle mindenhová, Tomát át is kellett öltöztetni egyszer 🙂 , de ennyivel megúsztuk…