Hétfőn végre eljutottunk 4-es metrózni a fiúkkal… Máté annyi idős lehetett, mint most Toma, szóval mindjárt négy, amikor elkezdték építeni. Emlékszem a Kálvin téren néztük egyszer vele a munkagépeket és akkor megígértem neki, hogy ha elkészül, egyből megyünk vele 🙂 … A lényeg, hogy hétfőn ugye főzni sem kellett, úgyhogy megebédeltünk és elautóztunk Kelenföldre, az egyik végállomáshoz, leraktuk a kocsit, mozgólépcsőztünk nagy boldogan, főleg Toma részéről. A Keleti pályaudvarig, vagyis a másik végállomásig mentünk, ott szépen átmentünk a túloldalra és felszálltunk a visszafelé menő járatra 🙂 .
Azért már itthon kigondoltam, hogy a Gellért térnél leszállunk és sétálunk egyet a Gellérthegyen, na meg persze elmegyünk a csúszdaparkba, ahol Mátéval is jó párszor jártunk amikor kisebb volt. Na, itt aztán Toma kiélte magát 🙂 . Összesen 4 csúszda van ott, amik elég hosszúak, a legjobban a zárt csőcsúszdát szerette, de azért a többin is csúszkált…
Még buliból Máté is lecsúszott párszor, Toma pedig mindenféle sérüléseket szerezett közben, lehorzsolta a karját ahogy a csőcsúszdán egyszer leérkezett, amikor hason csúszott rendszeresen beütötte a végén szerintem a bordáját ahogy kidobta a csuszi, egyszer beszorult gyerekek közé, mert azok hamarabb indultak, mint kellett volna és megütötte a fejét, de a legvészesebb az volt, amikor lent vártam és ebből a nagy csőcsúszdából hanyatt jött ki (az egyik szemtanú kisfiú szerint 🙂 menet közben bent, a kanyarban fordult át) és beütötte ugyancsak a fejét a földbe, de szerencsére nem lett semmi baja 🙂 … Viszont olyan égedelem koszos lett, amire az összes lecsúszást végig próbálta ráadásul rengetegszer, hogy komolyan sajnáltam, amiért nem vittem magunkkal legalább egy váltónadrágot, ugyanis mindene, keze, lába, pólója, nadrágja, szinte fekete lett a végére 🙂 … Az a kevés nedves törlő, ami nálunk volt semmire nem volt elég, vizünk nem volt, csak barackital, úgyhogy ilyen szép mocskosan sétáltunk le a hegyről 🙂 …
Közben Toma elragadtatottan fedezte fel és hosszasan nézte az emeletes városnéző buszt 🙂 :
Szerencsénkre, amire emlékeztem ott is volt 🙂 : a Gellért szálló előtt a kútnál, jó alaposan lemosdattam, a ruhája persze maradt olyan amilyen 🙂 (A kép ahogy látom nem adja vissza a látványt)…
Egyébként ez a Gellért téri metró megálló szerintem szép, ahogy csordogál le a víz a falról és a két kis tavacska is a lejárónál, amit Legkisebbünk persze letesztelt:
Aminek a legjobban örültem, hogy Máté is nagyon élvezte a délutánt (abban biztos voltam, hogy Tomának jó lesz), hazafelé az ő kérésére elmetróztunk megint a Keletihez, majd onnan mentünk Kelenföldre, szóval menünk egy újabb kört, pedig már későre járt. Azért azon mindig mosolyognom kell, hogy legyenek a fiúk kicsik vagy akár nagyobbak, a BKV-és közlekedés mindig bejön nekik 🙂 … Ahol parkoltunk, tudtam, hogy van egy jó kis hely, kézműves fagyizó, valami eszméletlen finom gombócokat lehet ott kapni, úgyhogy mindenki evett egy adagot. majd este fél 7 körül haza is értünk 🙂 …
Az jó lehetett, főleg a kétévesekkel 🙂 … Mi is már sokszor voltunk itt, főleg Mátéval, de közbe eszembe jutott, hogy már Toma is járt ott korábban, csak akkor a babakocsiban csücsült még olyan pici volt 🙂 . Na az a kút már nem jutott eszembe amiről írsz, de jó lesz az még későbbre 🙂 …
Hehe, ezt az utat mi is bejártuk tavaly nyáron. Két kétévessel és két 5,5 évessel, hárman szülők, és a másik végéről indultunk. A csúszdáknál eléggé megdolgoztattak bennünket, mert a két kicsit nem mertük egyedül felengedni a lépcsőn, így egyikünk felkísérte őket a lépcsőn, másikunk fentről leengedte, harmadikunk pedig lent várta. És ők is borzalmasan koszosak lettek a végére… egyébként van egy kút a csúszdák felett is, mi ott mosdattuk meg őket. 🙂