Gyerekszigeten

Ahogy Máté felült szombat délután a Veszprémbe tartó buszra, egyből megkezdődött Toma “saját” ideje 🙂 … Ugyanis a buszpályaudvarról mi egyenesen a Hajógyári szigetre mentünk, meglepően gyorsan cirka 15 perc alatt odaértünk és belevetettük magunkat, de legfőképp Tomát a játékáradatba, na meg a tömegbe 🙂 … Idén már mindenképpen ki akartam vinni Legkisebbünket a szigetre, sőt, már tavaly is, de ez egy pont olyan program, ahová már Máté nem igazán jönne el (tényleg kinőtte menthetetlenül 🙂 ), ha meg közösen csinálunk valamit, nem ez a célpont… Amikor Máté kicsi volt rengeteget jártunk oda, minden évben, volt, hogy többször is, igazából sok minden nem változott a kihagyott kábé 5 év alatt, ahogy utána számolok a sulitól nem jártunk oda, akkortól inkább a foci vagy a barátok voltak már a vonzóbbak 🙂 …

Szóval ez az utazós nap kifejezetten jó ötlet volt erre a kiruccanásra, már csak azért is, mert így feledtettük Tomával Máté hiányát is, ha nem is teljesen, de a legkritikusabb időpontban mindenképpen 🙂 . Az meg már csak ott kint a Gyerekszigeten jutott eszembe, hogy ilyesmi talán még nem is volt Toma életében, hogy mindkét őse kifejezetten és csak rá figyel egy ilyen programnál, ami nem egy elhanyagolható szempont 🙂 …

Ahogy vártam Toma nagyon élvezett mindent, bár először úgy tűnt, hogy maradhattunk volna otthon is 🙂 , mert biciklis akadálypályán kerekezett,

focizott (meglepően ügyesen egyébként, nem hiába van egy idősebb személyi edzője 🙂 )

kosarazott

meg persze csúszdázott:

Ez utóbbit ráadásul a Hajógyári sziget csúszdaparkjánál ejtettük meg, ahová bármikor kimehetünk, úgyhogy miután véletlenül valahogy oda keveredtünk, nem győztük eltéríteni Legkisebbünket, arról nem is szólva, hogy már majdnem belevetette magát a hatalmas csőcsúszdákba, ha jól emlékszem az ugrálóvárat lebegtettük meg előtte (amit meg véletlenül kihagytunk egyébként 🙂 ), úgy sikerült szabadulni onnan, és egy ígérettel, miszerint visszajövünk még oda máskor, Mátéval egyetemben 🙂 …

Ezek után azért volt jó sok olyan dolog is, ami nincs otthon és nagyon bejött neki 🙂 , az első kedvenc a pöttyös vonat volt, amire jó sokat vártunk és mentünk vele egy jó negyed órás kört 🙂 :

A peca kihagyhatatlan 🙂 :

A legklasszabb Tomának talán az a kerti vonat volt, amit a pöttyös vonatról fedezett fel és meg kellett keresnünk, ahogy leszálltunk. Itt jó sokat elvolt, és bár fizetős volt, nem akartunk vitatkozni a megrendelővel, aki az első kör után kijelentő módban csak annyit közölt: megyek még egyet 🙂 …

Aztán mivel kint voltak a szigeten, meglátogattuk Apa (egyik, de talán a fő) munkahelyét is, Toma pedig kipróbálhatta magát mint leendő kajakos 🙂 :

Sok minden kimaradt, mert néhol iszonyú sor állt, ilyen volt még mások mellett a pöttyös hajó, az ugrálóvár, de elmaradt a lovaglás is. Ráadásul mivel már eléggé záróra felé jártunk, félő volt, hogy ahová esetleg sorbaállunk, már be sem jutunk, így aztán próbáltuk a parkoló közelében látott vurstli felé venni az irányt, mert abban reménykedtünk, hogy az valamivel tovább lesz nyitva, mint 6 óra. Szerencsére igazunk lett, ott még egy fél órát ráhúztak a nyitvatartásra, de az pont elég is volt nekünk 🙂 :

Tomának nagyon tetszett minden, elmesélte Máténak a telefonba is, hogy milyen jó volt a Gyereksziget és azóta is azt kérdezgeti, hogy mikor megyünk újra oda… Szerencsére a Drágám, még nem tudja mélységében átérezni a jelentését a jövőre szónak 🙂 …