Beugratós a cím, ugyanis ezen a héten ismételten elmaradt a menüírás 🙂 , mivel Máté Veszprémben van, Apa pedig most már minden nap bejár dolgozni, így csak mi vagyunk itthon Tomával. Tegnap összedobtam egy kis főzeléket, de lesz olyan is, hogy a fagyasztóból élünk majd 🙂 . Viszont a címben arra utalok, amit a múlt héten elfelejtettem leírni a kis összegzőmből, (hogy a meüink amellett, hogy gyorsan elkészíthetőek, emellett azért van sok ismétlődés, mert a kedvencek is szerepelnek bennük) a lényeget hagytam csak ki csupán: nevezetesen, hogy azért nem fantáziadúsabbak, mert Legkisebbünk eléggé megválogatja amit eszik és akkor most szépen fejeztem ki magamat 🙂 … Nagy meglepetés ez nekem, ugyanis Máténál ez nem volt és nagyjából gondolom őt is úgy terelgetjük, mint a bátyját 🙂 , szóval ez valami sajátos, de lehet, hogy öröklött tulajdonság 🙂 …
Azért vagyok ilyen sejtelmes, mert én voltam kiskoromban állítólag borzasztó nehéz eset, néha teljesen kitikkasztottam a családomat, volt, hogy napokig képes voltam nem enni 🙂 , jó, gondolom eszegettem valamit, de állítólag a normális ételt volt, hogy napokon át kihagytam… Fiatalabb koromban mindig szegény nagymamámra gyanakodtam, hogy biztos azért volt ez így, mert ő azért szembeszállt velem 🙂 és gondolom az aggódás magas fokán, valahogy csak belém imádkozott az ebédekből valamennyit. Pedig ő is mindenféle praktikákat bevetett, eléggé gyakori volt a konyhánkban egy kis szivárvány és emlékszem, már eléggé nagy óvodás lehettem, mindig azzal biztatott, hogy azért van itt nekünk a kis színfolt, mert látni akarja milyen ügyesen megeszek mindent 🙂 … Nos, lehet, hogy a teóriám téves volt anno 🙂 , ugyanis mi nem erőltetünk, nem hadakozunk, nem csináltunk és csinálunk ügyet ha nem eszik a kis Drágánk, változatos volt a paletta már babakorban is, sokszor eszünk együtt, és mégis, Toma eléggé megfontolt ez ügyben 🙂 …
Olyannyira, hogy mostanában van olyan, hogy azt sem mindig eszi meg, amit eddig mondjuk szeretett. Például a rizs az valami Isten volt eddig, de a minap, gyanakszom, hogy azért mert egy nagyobb szemű, rizottónak való rizst vettünk, ezt sem ette meg, de volt, hogy a gubát eddig imádta, nemrég nem ette… Szombaton a túrógombócnál jártunk így, mindig is lecsúszott, most egyáltalán bele se szagolt, még szerencse, hogy a Zapu hozott bolti somlói galuskát előző nap, így abból ebédelt 🙂 … Ja, és rágni is utál 🙂 , illetve csak azt rágogatja, ami a kedvére való, például a rántott húst 🙂 … Nos, hát ezért is próbálok olyan menüt írni, ami viszonylag bejön Tomának is, mert kétszer nem szívesen főznék 🙂 , ha viszont nem vagyok biztos abban, hogy neki is jó lesz, igyekszem az előző napról maradékot hagyni, hogy akkor ő majd azzal el lesz vagy volt már olyan, amit írtam is, hogy esetleg neki összedobok valami gyors ételt, mondjuk spenótot. Újdonságokkal is megpróbálkozunk rendületlenül, mindenki kínálgatja, még Máté is, legalább egy falatra próbáljuk rávenni, de ilyenkor messzire eltartja magától a megkóstolandó ételt, jobb esetben pfujjol, rosszabb esetben pedig valami színjátékra emlékeztető módon rohan el, hogy jaj, ő ebből nem eszik és egyáltalán hagyjuk békén 🙂 … Ha véletlenül megkóstol valami újat, amit ugyan lehet sejteni, hogy nem lesz nála befutó, akkor jobb napokon két falat erejéig dicsérgeti, utána közli, hogy most már eleget evett belőle 🙂 …
Megvan az a talán jó tulajdonságom, hogy próbálom az ilyen gyerekekkel kapcsolatos nehezebb helyzeteket könnyedén venni, ez legyen a legnagyobb bajunk és úgyis kinövi jelszóval, átsiklani a problémán 🙂 (bár nem mondom, hogy néha nem csak ülök és nézek magam elé, egy nehezebb ebéd után 🙂 és abban is reménykedem, hogy a komolyabb helyzeteket azért majd felismerem és nem csak rálegyintek 🙂 ). Eddig mindenesetre ez bevált, volt nehezebb időszak a szobatisztaságra való átállással is, a hisztikorszakról és az azokkal kapcsolatos remek helyzetekről ne is beszéljünk 🙂 , de azért bízom benne, hogy Legkisebbünk legalább iskolás korára nem lesz ilyen nehéz eset evés terén 🙂 …
Kommentek