Állatkert

Ez is egy olyan program, amit elsősorban Máté nélkül szerettem volna kivitelezni, ugyanis Legnagyobbunk saját bevallása szerint is, ezt ő már szívesen kihagyja, ez szerinte ugyanis kisebbeknek való elfoglaltság 🙂 (ráadásul kicsi korában nagyon sokat járt ott) . Van néhány ilyen még egyébként 🙂 , úgyhogy marad még máskorra is 🙂 … A lényeg, hogy éltünk az alkalommal és szerdára az Állatkertet vettük célba. Toma egyébként volt már a Győriben 2 évesen, akkor Bayern München meccsre utaztunk le, Máténak Apával arra volt jegye, mi pedig Tomával elkocsikáztunk a ráadásul a foci pályához közeli állatkertbe. Aztán tavaly a nyaralás alatt a veszprémit nézte meg, de a fővárosi Állatkertben eddig még nem járt.

Ezt az egyébként is jónak ígérkező elfoglaltságot megtoldottuk még annyival, hogy nem autóval, hanem tömegközlekedéssel mentünk odáig, ugyanis Apa a közelben a Dózsa György úton dolgozik, így azt találtam ki, hogy majd vele jövünk hazafelé, szóval kettő az egyben program volt 🙂 . Így aztán az autónkat leraktuk egy parkolóba, és hévvel, villamossal, kisföldalattival utaztunk. Egyáltalán nem siettünk, a Boráros téri hév végállomásnál a maradék sajtos croissanunk-ból megetettük a galambokat 🙂 , a 2-es villamosról leszállva a Vigadó téren pedig Toma jó vizes lett a szökőkútnál, bár ez a képen nem látszik 🙂 :

A Kisföldalatti gondoltam, hogy nagyon fog tetszeni Tomának, így is lett, majdnem eltérültünk, ugyanis Toma ment volna még pár kört 🙂 , de így is nagyon szerencsések voltunk, mert a Vörösmarty téri végállomástól majdnem a másikig utaztunk, egyel előbb szálltunk le.

Egyébként meg jól meglepett Legkisebbünk, mert azt tudom róla, hogy szereti az állatokat, de ő nem az a kifejezetten ebben a témában elmerülő gyerek, úgyhogy nagyon csodálkoztam, hogy mennyire érdekelte minden. Jó sokáig, bő négy órát voltunk ott és elmondhatom, hogy ez alatt az idő alatt, csakis állatokat néztünk, még egy játszótér sem fért bele a programba. Voltam már ott sokszor Mátéval és más gyerekekkel is, de mindig az volt a tapasztalatom, hogy egy ideig nézelődtek, aztán csak kitombolták magukat a játszótéren. Most viszont oda el sem jutottunk és így is csak bizonyos részét néztük meg az állatkertnek, ugyanis Toma mindenhol sokáig nézelődött, néha kérdezgetett, de leginkább elmerült az állatok tanulmányozásában 🙂 , nagyon aranyos volt 🙂 …

Emlékezetesek voltak például a mindenféle makik, akiket jártunkban-keltünkben néztünk, még a padra is felállva 🙂 ,

de náluk is jobb volt az orángután család, ahol a kis baba majmot is láthattuk, kihozta az anyukája, előttünk ettek, hemperegtek a fűben. Érdekes volt ennek az orángután anyukának a szeme, olyan volt talán mint egy kedves, egyszerű asszonyé, szerintem akkor is tudtam volna, hogy ő az anyuka, ha nem látom a picinyét, aki meg nagyon szórakoztató volt, de tényleg. Az apuka viszont eléggé félelmetes példány volt, ahogy ült egymagában és eszegetett egész végig, jó sokáig amíg ott voltunk 🙂 . Erről tényleg nem is készítettem fotót, és biztos lesz sok olyan is, ami eszembe sem jut majd…

Az oroszlánokkal kezdtünk, mert ők voltak a legfontosabbak Tomának, de sajnos aludtak, amikor odaértünk, visszamentünk pedig még többször is, de mindig szunyáltak, mint a bunda, azért fotóztunk egy ilyet 🙂 :

Néztünk persze halakat is 🙂 :

Aztán voltunk a zsiráfnál,

az egyik leghosszasabban az elefántoknál időztünk, ahol székek is ki voltak készítve a közönségnek, mi is leültünk és nagyon sokáig néztük az anya elefántot és a kicsinyét, nagyon tetszettek Tomának. Mondjuk a sok idő alatt, amíg ott voltunk a mama pisilt is egyet, hát az igazi látványosság volt, mindenki felhördült, ugyanis olyan volt, mint egy csőtörés 🙂 , Legkisebbünk is remekül szórakozott…

Azért nagy örömünkre átmehettünk a párakapun is, itt is csurom víz lett Toma, de annyira meleg volt már akkor is, hogy ez egyáltalán nem volt gond 🙂 :

A varánuszok közelében pedig ilyen jó kis alagútrendszert találtunk:

A legjobb talán, vagy majdnem a legjobb, lehet, hogy megosztott díjban a fókákkal a tigrisek voltak, mert ilyet szerintem még én sem láttam eddig soha, amit csináltak. Egy nagy ablakon keresztül ráláttunk a tavukra, ebben először csak egy, majd két tigris játszadozott nagy vígan, kergetőztek, verekedtek játékosan, közben egy nagy csonton hadakoztak, tényleg igazi show műsor volt ez, hirtelenjében rengetegen lettünk ott, jó 20 percig ott álldogáltunk és csak bámultuk őket, Legkisebbünk nem tágított volna onnan semmi pénzért 🙂 …

A hab volt a tortán, hogy a tigrisek mellett, egy kiszuperált terepjáróba lehet beülni, de ezt már csak azután vettük észre, hogy elözönlött onnan a nép. Mondanom sem kell, Toma persze kipróbálta:

Sokáig nem ücsöröghetett benne, mert ha már ilyen sokáig ott voltunk, akkor szerettem volna, ha látja a fóka showt is, ami fél 5-kor kezdődött, egy picit le is késtük az elejét, de az is nagyon emlékezetes volt azt hiszem Tomának. Nagyon tetszett neki minden, ahogy a gondozók dobálták a labdákat nekik, ahogy tapsoltak, forogtak és egyáltalán az egész bemutatót végig tapsolta, nevette, élvezte. Utána le kellett persze mennünk megnézni őket a nagy akváriumhoz…

Aztán innen már csak a bejárat felé vettük az irányt, ugyanis Apa telefonált, hogy ott van valahol a kapu közelében, megelégelte szegény, hogy egész délután legalább kétszer szédítettük azzal, hogy mikorra jöjjön értünk, persze mindig kitoltuk az időpontot, fél 6-kor mentünk el kábé az Állatkertből, azt mondta, hogy megunta, hogy már csak ő volt bent a munkahelyén 🙂 …

Toma persze azt kérdezgette már akkor is, amikor eljöttünk, hogy mikor megyünk legközelebb, szóval lehet, hogy gyakori vendégek leszünk ott (is) 🙂 …