Azért csináltunk pár dolgot a héten, bár nekem még lett volna ötletem, de a sok programozás mellett ennyire futotta 🙂 … Legutóbb, amikor könyvtárba voltunk, meglepően sok Bogyó és Babócás könyv volt bent, ezért hazajött velünk jó néhány példány. Valahogy mindeddig ez elkerülhette Toma figyelmét, ugyanis az egyik délután, talán kedden, a könyvespolcon felfedezve nagy örömmel hozta a köteteket nekem egymás után 🙂 .
Leültünk olvasni, a legemlékezetesebbeket meg is rajzoltuk, mert szerintem Toma nagyon nem egy rajzos gyerek 🙂 . Ahogy Máté sem volt egyébként az, még nagyobb korában sem, viszont ez annyira jó kifejezőeszköz szerintem és mindennapi tapasztalat az is, hogy az iskolában könnyebb dolga van azoknak akik ügyesen rajzolnak, szóval gondoltam, hogy valamit azért tenni kéne ez ügyben és arra jutottam, hogy például a versekből, mesékből lerajzolhatnánk valamiket. Így én például megrajzoltam az egyikből Sün Somát az ajándékba kapott hintájába 🙂 , Toma tüskéket pingált a hátára, én még rajzoltam a sünire egy körtét, a Drágám pedig egy almát és mindkettőt kiszínezte.
Aztán rajzoltunk-színeztünk még katica házat, de a legaranyosabb az volt, hogy az egyik kötetben éppen mézeskalács sütésről olvastunk. Nekem pedig eszembe jutott, hogy az egyik konyhaszekrényből nemrég akadt a kezembe két mézeskalács, amit még karácsony környékén együtt sütöttünk a fiúkkal, azt hiszem valami dekorációs célból dugdostam, egyébként jóval több példányt még akkor, de menthetetlenül mindegyik elfogyott, ezt a kettőt kivéve 🙂 … Így aztán gyorsan elővettem őket, és olvasás közben megeszegettük. Tomának nagyon ízlett, ahogy nekem is, finomak voltak és puhák, ahogy a képen is látszik 🙂 .
Amik viszont taroltak, azok a pillangók voltak, amikből egy egész család született, sőt, később még utánpótlás is lett belőlük. Valószínűleg megihletődtünk a hétfői sétánkon a lepkéktől, nekem eszembe jutott egy ötlet, amit valahol a neten láttam és ráadásul minden volt itthon hozzá, Toma pedig még a vártnál is lelkesebb volt ez ügyben 🙂 . Krepp papírokat vágtunk téglalap formára (ezekből persze nem kell tökélyre törekedni 🙂 ), felgöngyöltük őket, aztán zseníliadróttal összefogtam a közepüket, tekertem rajtuk egyet és a két véget csáp formára hajlítottuk.
Toma boldogan vagdosta őket, ráadásul egyedül, és most már tényleg ügyesen is fogja a nagy ollót 🙂 !
Ezek itt csütörtökön készültek,
tegnap viszont Legkisebbünk kérte, hogy csináljunk újabb pillangókat, így lett még egy zöld és egy citromsárga,
amiben most már nemcsak vágott, hanem papírt görgetett és drótot is hajlítgatott Toma. Az egészben az volt a legjobb, hogy tényleg kis segítséggel ő is el tudta készíteni a lepkéket, pont gyerekeknek való a dolog.
Szünetkitöltőként bújócskázunk rendületlenül, mert Toma nagyon szereti 🙂 , ahogy a legó házat is,
ezzel nagyon aranyosan eljátszogat, ha nem éppen valamelyikünket nyüstöl, hogy bújjunk az egyik legó ember bőrébe 🙂 …
