A tegnapi hidegfront lehetett az oka vagy nem tudom, de nálunk olyan volt a hangulat itthon, mint az időjárás: változékony… Ment rendesen a civakodás, általában Legkisebbünk tett ki magáért, mert állandóan azt szerette volna, hogy valaki, de leginkább a tesója jétékházazzon, labdázzon, tekeregjen, dögönyözzön, lövöldözzön, szóval bármit, de játsszon vele 🙂 … Legnagyobbunk viszont nem egyszer bedobta a törölközőt, hogy ő nem csinálhat azt amit akar és egyáltalán szeretne a saját dolgaival foglalkozni (megjegyzem van benne némi igazság)… Többször vitatkoztak, veszekedtek, kibékültek, és többször focipálya lett a ház alsó része, meg labda pattogtató a nappali fala (!), amiről nem értették, hogy ugyan mi bajom van nekem ettől 🙂 … (ezek után kiküldtem focizni őket a kertbe)
Aztán. Leültünk ebédelni ahol, Toma kiborult, hogy Máté előbb ette meg a levest és akkor most ő vesztett ebben a nem tudom milyen versenyben 🙂 … Megjegyzem, itt már a jobb kezem 5 ujja az asztalon dobolt, arról nem is szólva, hogy nem akart tovább enni semmit Legkisebbünk. Itt oldandó a helyzetet, Máté kitalálta, hogy, ha Toma sok levest eszik, akkor milyen jól tud majd ettől büfizni és az milyen jó lesz… Láss csodát, erre elfogyott a leves java, majd ittak is sokat (amire azért még mindig figyelünk, az átlagosnál azért jobban) és közben remekül szórakoztak, hogy milyen jól megy ez a büfi… Közben meg azt énekelték…, hogy inkább nem is írom le, hogy mit, de legyen elég annyi, hogy ők költötték és “szép” vége van 🙂 … Egyébként harsogott a konyha a vihogástól 🙂 …
Én azért kicsit lefáradtam az ebéd végére, de azért örültem is, hogy legalább a napi folyadékmennyiségre már nem kell ügyelni 🙂 , Máté szerint ez azért van, mert ő ért a gyerekek nyelvén és különben is gyerekfejjel kell gondolkozni (!) 🙂 …
És ez így folytatódott délután is 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: