Tegnap délután Vadasparkban voltunk a gyerekekkel és odafelé menet az autóval fennakadtam egy betontuskón vagy min… Jogos a kérdés, hogy hát azt meg, hogy csináltam (tulajdonképpen magam sem tudom…) és még csak nem is szőke vagyok, hanem barna, de lehet, hogy innentől azt hiszik, hogy festetek… Egyébként az történt, hogy a szakaszon, ahol mentünk éppen csatornáznak (mint egyébként még mindig felénk is) és ki voltak téve ilyen kis betonizék az úton. Én meg visszatolattam egy szakaszon, csak egész picit (mivel csak mi voltunk az úton és közel s távol nem volt senki) egy nagyon fontos okból, hogy oldalt az egyik háznál régebben pacik voltak, azt szerettem volna megmutatni a fiúknak… Csak éppen fennakadtam…
Amikor kiszálltam és megnéztem, gőzöm sem volt hogyan fogunk onnan szabadulni. Szerencsémre arra jött pont a csatornázási művektől egy autó, két férfiemberrel, akik megálltak és segítettek. Tulajdonképpen talán nem egészen az én hibám, mert az ő cégüktől rakta ki ezeket a betontuskókat valaki és nagyon szidták, hogy minek kellett ez, mert teljesen fölösleges és balesetveszélyes, el is rakták az útból mindegyiket. Való igaz, hogy amikor visszafelé tolattam nem láttam a visszapillantóból a tuskót, de egyrészt minek tolattam vissza, másrészt amikor még előre mentem látnom kellett és gondolom láttam is, csak az agyam valamiért nem vette az adást, harmadrészt a hátramenetnél nézhettem volna az oldalsó jobb oldali tükröt is, akkor talán láttam volna…
Egyébként kicsit röhejes, mert kiásták alólunk a tuskót, amiért tényleg nagyon hálás voltam, hogy arra jártak és még ráadásul meg is álltak segíteni, péntek délután mehettek volna a dolgukra nyugodtan, már talán hazafelé… Ahhoz képest ami történt, kábé negyed óra alatt megoldódott a dolog, ami hihetetlen is volt, közlekedőképes is volt a kocsink, így mivel olyan félúton voltunk már, elmentünk a vadasparkba is (gondoltam, ha olyan gázosnak érzem a helyzetet visszafordulunk), de főleg Toma miatt, aki nagyon csalódott lett volna, ha nem megyünk (a vadasparkról külön írok majd, mert ennek ellenére jó volt).
Én viszont mérges vagyok magamra, mert ezt simán elkerülhettem volna, ráadásul ahogy Apuci megnézte azért a javíttatás belekerül némi (lehet, hogy sok) pénzbe, arról nem is szólva, ha komolyabb alkatrészek is sérültek, akkor lehet, hogy egy ideig kocsim sem lesz, amire beszerzik a dolgokat, megszerelik, megaminden… Na és mindez majd csak hétfőn derül ki persze, addig meg együtt kell lennem saját magammal 🙂 …
Én is abban bízom, hogy talán nem olyan komoly a dolog, de sajnos az esély megvan rá… Jó olvasni amiket írtál, legalább tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül 🙂 …
Á, ne is mondd!!! én is igy vagyok, ha véletlenül lesz az autóval valami… de ez tényleg nem a te hibád volt! és hátha nem sérült semmi komoly. Várom a fejleményeket és ne rágd magad ezen!