Ez még egyébként keddi, a betegnapomról való, de annyit emlegetjük, hogy le is írom, el ne felejtsük 🙂 … Miközben nyilván elég gyatrán kinézve, zöldes arcszínnel ténferegtem egyik helyről a másikba a nappaliban, Toma megkérdezte Apától, hogy beteg vagyok-e, amire ő elmondta, hogy igen, sajnos beteg vagyok… Erre Legkisebbünk izgatottan csak ennyit mondott a Zapjának:
– Jaj, akkor el kell vinnünk gyorsan Anyát az állatorvoshoz! 🙂 🙂 🙂
(Mit nem mondjak kirobbant belőlünk a nevetés, én meg azóta is azt hallgatom, hogy már a gyerek is tudja, hogy hét fejem van 🙂 …)