Megint nehezen indultam neki, már csak a hőség, meg a tömeg miatt is (egyébként ilyesmi nem szokásom, lehet, hogy öregszem 🙂 ), de azért elmentünk tegnap egyet strandolni. A helyzet csak fokozódott attól, hogy miután felkeltek a fiúk, kiderült, hogy Máténak nincs olyan nagy kedve menni, ellenben Toma teljesen odáig volt, már csak a gondolattól is, hogy strandolunk 🙂 … Máté fáradt volt és izomlázas az előző napi edzésektől, ezért gondoltam megpróbálom Tomát jobb belátásra téríteni, de hajthatatlan volt, sőt, még el is sírta magát amiatt, hogy nem mehet strandra… Végül Máténak is megjött valamennyire a kedve, gondolom fel kellett ébrednie 🙂 …
Vittük az ajándék jegyét is, amit a kitűnő bizonyítványáért kapott az iskolától, azzal jött be. Neki külön kapun kellett bemennie mint nekünk, mivel nem volt vonalkódja, és olyan rendes volt az egyik beengedő ember, megsúgta neki, hogy amit mond az szuper titkos: nem veszi el a jegyét, mert akkor felhasználhatja egy másik alkalommal is 🙂 … Persze van hátránya is ennek a fürdőnek, ahová járunk, de az a mindenképpen nagy előnye megvan, hogy hatalmas, árnyas kertje van, ahol még ebben a zsúfoltságban is találtunk magunknak egy árnyas, nyugodt zugot. Tényleg jó sokan voltak, de szerencsére nem volt tömegnyomor, nyilván a hétköznapnak köszönhetően.
Nagy medencéztünk és gyermek medencéztünk jó sokat, én folyamatosan kenegettem őket, meg vizes pólót vettünk, ha esetleg sokáig voltunk a napon, például, amikor ebédet vettünk. Mátén azért a fáradság jelei mutatkoztak, most közel sem volt olyan élénk, mint szokott lenni, próbáltunk együtt is úszni a nagy vízben, na meg ő egyedül is ment jó sokszor, most én is örültem, mert a közelemben volt és azért legtöbbször láttam is. De csúszdázni nem volt kedve, ahhoz kellett volna társaság, de aki el tudott volna jönni velünk, nem egy biztos úszó, én meg nem mertem így bevállalni, mert nem tudok ott állni mellettük végig… Ha nem is ez volt a legjobb programja Máténak mostanában, saját bevallása szerint is jó volt a nagy medencében kimozognia magát 🙂 …
A legmelegebb déli órákban lángosoztunk és pihentünk az árnyékos helyünkön, nagy meglepetésemre Tomát is rá lehetett erre venni, elég sokáig elbohóckodtunk, eljátszottunk a helyünkön, tapsolós mondókáztunk, mivel még kártyát sem vittünk magunkkal (nem gondoltam, hogy használnánk 🙂 ), aztán elég sokáig elvolt Legkisebbünk a helyünkön felbukkanó hangyákkal, akiket alig lehetett arrébb tessékelni, mivel ők a barátai lettek 🙂 . Aztán fakérget gyűjtöttünk, jó sok is volt a környékünkön, de a legjobb az volt, hogy a helyünktől nem messze összeszedtünk egy óriási példányt, amit haza is hoztunk 🙂 , legalább ha ránézünk, sokáig emlékezni fogunk erre a forró, strandos napra 🙂 .
Aztán persze visszatértünk a medencékhez, Toma volt közülünk a legjobban feldobva, a nagy vízben is egyedül közlekedett a karúszójával (persze a felügyeletem alatt 🙂 ), a kis vízben pedig teljesen elemében volt, csúszdázott, lövöldözött a vízi puskájával, másokkal is próbálkozott, de sajnos most nem járt nagy sikerrel, labdáztunk, szóval nagyon örült mindennek. Olyannyira, hogy amikor este fél 7 körül nekiálltunk készülődni, hogy indulunk (bár a terv az volt, hogy előbb jövünk haza), teljesen odáig volt, hogy most elhagyjuk (!) a strandot és most mi lesz, nem jövünk többet és hasonlók 🙂 … Persze megígértük, hogy azért jövünk még erre 🙂 , de az úton hazafelé, meg itthon (sőt, most amíg ezt írom) is azt emlegette, hogy mennyire jó is volt a strand 🙂 …
Fénykép most sem készült, pedig a telefonom is nálam volt, de nem jutott eszembe, talán majd legközelebb 🙂 …