Családmorzsák

Szombaton a Zapu és Máté délelőtt pecázni mentek a közeli, kedvenc tavukra. Mi pedig Tomával délután utánuk mentünk 1-2 órára. Addig viszont, az itthoni ügyes-bajos dolgaink mellett nekiálltunk festeni, mert Legkisebbünk napok óta készült már erre. Aztán a nagy festésből inkább zsírkrétázás lett 🙂 , de azzal is jó sok minden készült. Toma rajzolt (!)… Tovább »

A kalandos, betontuskós fennakadásunk ellenére ott jártunk még pénteken. Odafelé menet kicsit ideges voltam azért, hogy egyáltalán jó ötlet-e a történtek után vadasparkba autózni… Utólag azt mondom, hogy nagyon is jó ötlet volt, mert mindenki jól érezte magát, sőt, még én is kicsit elfelejtettem a bosszúságomat addig amíg ott voltunk és hazavitt minket Piki, a… Tovább »

Ez még egyébként keddi, a betegnapomról való, de annyit emlegetjük, hogy le is írom, el ne felejtsük 🙂 … Miközben nyilván elég gyatrán kinézve, zöldes arcszínnel ténferegtem egyik helyről a másikba a nappaliban, Toma megkérdezte Apától, hogy beteg vagyok-e, amire ő elmondta, hogy igen, sajnos beteg vagyok… Erre Legkisebbünk izgatottan csak ennyit mondott a Zapjának:… Tovább »

Tegnap délután Vadasparkban voltunk a gyerekekkel és odafelé menet az autóval fennakadtam egy betontuskón vagy min… Jogos a kérdés, hogy hát azt meg, hogy csináltam (tulajdonképpen magam sem tudom…) és még csak nem is szőke vagyok, hanem barna, de lehet, hogy innentől azt hiszik, hogy festetek… Egyébként az történt, hogy a szakaszon, ahol mentünk éppen… Tovább »

A gyors lefolyású, gyomorfájással járó valamivel letarolt családunkban, ilyesmi finomságok váltakoztak, nem feltétlenül a megadott sorrendben: tea keksszel, főtt rizs, vajas pirítós, reszelt alma banánnal és kekszmorzsával, jobb napon már főtt krumpli husikával 🙂 . Máté azért kapott rendes ételt is, neki vagy rendeltünk vagy összedobtam valami gyorsat 🙂 …... Tovább »

A tegnapi hidegfront lehetett az oka vagy nem tudom, de nálunk olyan volt a hangulat itthon, mint az időjárás: változékony… Ment rendesen a civakodás, általában Legkisebbünk tett ki magáért, mert állandóan azt szerette volna, hogy valaki, de leginkább a tesója jétékházazzon, labdázzon, tekeregjen, dögönyözzön, lövöldözzön, szóval bármit, de játsszon vele 🙂 … Legnagyobbunk viszont nem… Tovább »

Ez lett volna, ha hagytuk volna 🙂 , de azért így is ez volt a legkelendőbb program a fiúknál a kánikulai napokban, miután már Toma is jól volt. Addig, Cimbi cicánk gondoskodott róla, hogy ne is nagyon tudjuk használni a medencét, ugyanis a tetejét a kis karmaival több helyen kilyugatta – nagy öröm volt ezzel… Tovább »

…a vírus javára, Máté szerencsére kimaradt a buliból, remélem ez így is marad 🙂 … Én viszont jól elkaptam, a kedd volt az én betegnapom, mondjuk csak a hasam fájt és szó szerint alig bírtam lábra állni, ilyen is nagyon régen volt, főleg feküdtem… Jellemző rám, hogy amíg nincs bizonyítékom a betegségre, hajlamos vagyok hitetlenkedni… Tovább »

Mert mi nem pihenünk kéremszépen nyáron sem, a rendelőintézetek, fülészetek, laborok évközi vizitálása után, most a Heim Pált látogattuk meg, de szerencsére csak egy éjszakára 🙂 … Már nem is tudom honnan kezdjem, mert az úgy volt, hogy olyan szép kis terveink voltak a hétvégére, azt már tudtuk, hogy unokatesómék nem jönnek felénk kocsival Veszprémből,… Tovább »

Azért csináltunk pár dolgot a héten, bár nekem még lett volna ötletem, de a sok programozás mellett ennyire futotta 🙂 … Legutóbb, amikor könyvtárba voltunk, meglepően sok Bogyó és Babócás könyv volt bent, ezért hazajött velünk jó néhány példány. Valahogy mindeddig ez elkerülhette Toma figyelmét, ugyanis az egyik délután, talán kedden, a könyvespolcon felfedezve nagy… Tovább »