Reggel háromnegyed 7 óta Toma már 4 éves 🙂 ! Általában mindkét fiú szülinapján nosztalgiázom és visszaidézem annak a gyönyörű szép, nagy napnak a pillanatait. Sőt, emlékszem arra is, hogy amikor Tomával a fájásokkal küszködtem éjjel a kórházban, arra gondoltam, hogy a fájások múlóak, a következő években csak ünnepelni és örömködni fogunk ezeken a napokon 🙂 !
Van mit, mert Tomával egy édes, drága kincs érkezett hozzánk, aki szebbé, vidámabbá, boldogabbá teszi a napjainkat és akivel teljes lett a családunk. Egy igazi szeretetgombóc 🙂 , eláraszt minket a ragaszkodásával, minden nap sokszor biztosít mindenkit a szeretetéről, általában naponta többször elmondja, hogy szeret minket és ilyenkor rendszerint nem bírom visszafogni magamat, meg kell ölelgetnem, puszilgatnom 🙂 … De nem csak mondja, hanem máshogy is érezteti velünk ezt, bújásokkal, ölelésekkel vagy éppen ecseteli mennyire hiányoztunk neki, amikor mondjuk egy órán át távol voltunk 🙂 , esetleg arra kéri Apát, hogy ne menjen dolgozni, mert akkor sokáig nem látja őt 🙂 …
Aztán meg vicces is nagyon, mostanában rengetegszer megnevettet mindenkit egy-egy elszólásával, hangsúlyával, mimikájával, gesztusával, amiket le sem lehet írni, mert látni kell ezeket. Sok minden érdekli, figyel, kérdez és észrevesz mindent egy perc alatt (persze azt meg főleg, amit nem szeretnénk 🙂 ). Szerintem erős egyéniség, nem is tudom megmondani miért gondolom ezt, csak úgy érzem, talán a határozottságából, elszántságából, kitartásából (hisztiben is 🙂 ). Hisztiparádézik is persze nem egyszer 🙂 , de engem – hülyeség vagy sem – ilyenkor is nagyon sokszor levesz a lábamról, azzal, ahogy látom, hogy ez neki is nehéz és rossz, sőt néha el is mondja, hogy valamiért nem tudja abbahagyni a hisztit 🙂 … Amilyen erős egyéniség, olyan érzékeny is egyben, ha például úgy érzi, hogy rászóltam, képes sírni ezen, 🙂 .
És még írhatnék sok minden szépet, de inkább megörökítek két kis szösszenetet az elmúlt napokból, amik igencsak jellemzőek rá és pont ehhez a naphoz passzolnak.
Napok óta beszélgetünk arról, hogy vasárnap 4 éves lesz. Mondogatjuk és számolgatjuk az ujján, hogy eddig 3 volt, aztán most meg 4 lesz. Valamelyik nap, aztán újra rákérdeztem, hogy Toma, hány éves is leszel te vasárnap? Erre rávágja, hogy: 18, és rötyög 🙂 …
Ebédelünk, Toma szokatlanul csendes, mintha gondolkozna valamin. Egyszer csak megszólal a mély hallgatásból és közli: – Szerintem, én már felnőttem 🙂 …
Isten éltessen kicsi Tománk 🙂 !
Kommentek