Azért az ünnepségsorozat utolsó napján eljutottunk oda is 🙂 … Mondjuk újdonságnak nem nevezném, mert kábé 3 éve visszajáró vendégek vagyunk az Elevenparkba, Mátéval már korábbról is ismerjük, Toma pedig 1 év körül volt, amikor először járt ott, az viszont biztos, hogy mindenki imádja 🙂 ! Isti úgy jön hozzánk több éve, hogy ide mindenképpen menjünk el 🙂 … Arról nem is szólva, hogy jól beleillet ez még a szülinapozásba élmény gyanánt 🙂 , így aztán hétfőn reggeli után egyből oda indultunk, mondjuk így is volt 11 óra amire odaértünk… A nagyokra már nem nagyon kell figyelni, egyedül Toma után kellett csak szaladgálni, úgyhogy még egy jó kávé is belefért közben Mamával 🙂 :
Tománál most ez volt az abszolút kedvenc, mint látható Mama is szerette 🙂 , de velem is lecsúszott jó sokszor, és persze egyedül is, azt nem is tudom, miért nem fotóztam le 🙂 …
Ez a krokodil hol kitátja a száját, hol becsukja…
Mindenki jól elfáradt persze, 3-4 óra mindig elég ott mindenkinek. Otthon gyorsan megebédeltünk, aztán rövidesen indultunk is a pályaudvarra, mert 5-kor indult Mamáék vonata hazafelé. Miután elbúcsúztunk a vonatnál Istiéktől, még ott a környékbeli finom kézműves cukrászdába kaptak fagyit a fiúk fájdalomdíjként és most kényelmesen leültek megenni… Már majdnem 7 óra volt, amire hazaértünk, Toma iszonyú fáradt volt, mindenen ment már a nyűgösködés, de Mátén is látszottak a kipurcanás jelei 🙂 … Azt hiszem ebben a kidőlésben a mozgalmas délelőttön túl, az eltelt 3 nap is jócskán benne volt 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: