…miután a fél házat bepakoltuk 🙂 … Rövidesen már Balatonfüreden leszünk, egy régi ismerősünk házában, kedden megyünk át Balatonkenesére, akkortól sikerült szállást találnunk, mindkettő önellátós, ezért a fél konyha is lejön velünk 🙂 … A kertet és Cimbi cicánkat szomszédasszonyom gondjaira bíztuk, remélem cicusunk nem megy világgá, ilyen sokáig még nem voltunk távol, amióta nálunk van, csak egy-két éjszakára kellett minket hiányolnia…
Bár, kicsit a bögyünkbe lett tegnaptól, ugyanis a nyáron már másodszor lyuggatta ki a medencénket, miután leugrik kedvenc helyéről a konyhaablak párkányáról, valamiért hős cica lévén, a medence szélét célozza meg amikor lejön… Tegnap nagy nehezen felfújtam a fiúknak, tudtak fürdeni benne, mindig újrafújtam, amikor leeresztett 🙂 (jó móka volt a nagy hőségben 🙂 ), ma délelőtt pedig a pakolászás mellett, a Családfő javítgatta, mert így azért nem mertük itthon hagyni…
De a lényeg, hogy ma már nyaralunk, mindenki boldogságára 🙂 …
Örülök, hogy hiányoltál 🙂 , jó ez a blogbarátság (néha arra gondolok, hogy itt olyan közel tudunk egymáshoz kerülni, jó lenne néha találkozni 🙂 )… Látom érzed a nehézségeket a munkával kapcsolatban és én is kíváncsi vagyok magamra, hogy merre megyek majd, egyelőre egyik nap azt gondolom menne ez, másik nap pedig azt, hogy nem 🙂 …
Jó volt hallani Rólatok, már hiányoltalak 🙂 (az utolsó bejegyzéshez nem tudtam irni). Viszont ez a hétvégi munkaidő teljesen más megvilágitásba helyezi ezt a munkát, hisz pontosan akkor veszi el az időt, amikor gyerekek is otthon vannak… kiváncsi vagyok, hogy döntesz 🙂
Köszi Enikő, már érezzük is a pihenés hatását 🙂 … A munka ennél azért több, ugyan nem minden nap, de 6-8 óra, mikor hogy (hétvégén sajnos 8 óra), és a leginkább nehéz benne (tudom, mert hosszú évekig csináltam), hogy szinte minden hétvégén és majdnem minden ünnepnap is dolgozni kell… Viszont a hétköznapokban tényleg jó és szeretem is, szóval még mindig nem tudom 🙂 …
Jó nyaralást, tartalmas, pihentető eggyütlétet Nektek! és kiváncsian várom a beszámolót – és azt, hogy döntesz majd! elárulom, hogy ezt a napi négyórás munkát én elfogadnám… ha készen állnék rá 🙂