Balatonfüreden

Szombaton estefelé végre elkezdődhetett a nyaralás. Egy régi jó barátunk házába mentünk, aki már legalább 10 éve hívott minket magához, de eddig minden évben azt mondtuk, hogy majd legközelebb 🙂 , szóval ennek most jött el az ideje. Nagyon jól éreztük magunkat nála, a ház egyik részében mi lakhattunk, ő már egyedül él jó ideje (3 fia már önálló életet él, feleségével rég nem élnek együtt). Idősebb korosztály, de 20 évet simán letagadhatna szerintem és igen aktívan él, én csak csodálni tudom. Arról nem beszélve, hogy egy áldott jó ember, eddig is tudtuk, de most még inkább megerősödött ez a gondolat bennem, amíg nála voltunk a beszélgetések után, ritka az ilyen ember szerintem manapság… Hogy csak egy példát említsek, jár hozzá valaki takarítani rendszeresen, de ő nem azt mondja, hogy fizet neki, hanem szponzorálja 🙂 , hetenként, amikor bevásárolni megy magának, neki is rendszeresen vesz húst és külföldi útjairól is mindig hoz neki valami ajándékot 🙂 … (Félreértés ne essék, aki takarít nála tőle ment nyugdíjba 🙂 , amikor még vezető beosztásban dolgozott az egyik szállodában 🙂 ) A gyerekeket persze ajnározta 🙂 , már jövőre is meghívott minket és külön a fiúkat is magához. Szóval a mi barátunk csupa szív-lélek ember 🙂 …

Amíg ott voltunk persze külön kulcsunk volt, így kötetlenek voltunk, arról nem is szólva, hogy a vendéglátónknak is mindig ezer elfoglaltsága volt, mert mint említettem igen eseménydús életet él 🙂 . Szóval vasárnap későn keltünk, későn reggeliztünk, éppen ezért strandcuccokkal a kocsiban indultunk el Balatonfüreden nézelődni, számunkra jól ismert helyeken, viszont a fiúk még alig jártak ott, így persze a Tagore sétánnyal kezdtünk. Nagyon meleg volt és már majdnem dél, Toma biciklijét is elővettük, amitől rém boldog volt, viszont az árnyas fák alatt, nem nagyon tűnt fel a hőség.

Tervbe volt részemről a fiú csapatnak egy bemutatóhely a Bodorka, ami amolyan balatoni akvárium, és az itt fellelhető halfajtákat mutatja be. Tavaly nyílt meg, már akkor is meg akartuk nézni, de pont akkor volt a megnyitója az épületnek, amikor hazautaztunk, így ez tolódott egy évet. Meggyűlt a bajunk egy picit a bringával egyébként, Toma ugyanis leparkolta szépen az épület elé az egyik biciklihelyre, amire roppant büszke is volt,

csak éppen ki kellett szednünk onnan, ha csak nem akartuk, hogy esetleg magával vigye valaki, amíg nézelődünk bent, így a pénztárnál megkértük, hogy vigyázzanak rá. Ami rendbe is volt, nem úgy mint Tománál, aki egy jó ideig azon nyafizott, hogy máshová álltunk a bicójával, mint ahová ő szeretett volna 🙂 , szóval ment a műsor egy darabig 🙂 . Azért a benti látvány őt is lenyugtatta egy idő után, sőt a halak látványán kívül lelkesen nyomogatta a tájékoztató táblákat,

az egyik harcsa pedig szerinte kifejezetten rá mosolygott 🙂 , na éppen nem ő 🙂 .

Egy ilyen pecás csapatnak ez a legjobb “múzeum” 🙂 , bár fogni azért jobban szeretik a halacskákat…

Apa elemében is volt és mesélt a halakról, hogy mit kell tudni róluk 🙂 .

Az meg csak a hab volt a tortán, hogy amíg ott voltunk élvezhettük a légkondit 🙂 …

Amikor kiértünk, Toma első dolga volt újra beparkolni a kerékpárjával a kiszenelt helyére, hogy kiélvezhesse ezt az időt, fagyiztunk is egyet 🙂 . Aztán megcéloztuk a kikötő közelében a szökőkutat, ahol mindenki felfrissült, Toma és Máté szinte fürdött benne.

Toma utána nem sokkal észrevette a városnéző kisvonatot, amire tekintettel a kánikulára nem sok kedvünk volt felülni, de miután megtudtuk, hogy fél óra a menetidő, gondoltuk annyit kibírunk azért, így szépen felszálltunk.

Jött velünk természetesen a bringa is, beraktuk az ülések alá 🙂 , Máté (akinek semmi kedve sem volt felülni 🙂 ) lelkesen fényképezett és hallgatta a tájékoztató szöveget,

Toma pedig boldog volt, hogy vonatozhat 🙂 …

Amikor végeztünk, innen mindenképpen a strandra mentünk, méghozzá az alsóörsire, ami nagyon közel van kocsival és az összes információs forrásunk azt mondta, hogy közel, s távol ez a legjobb strand errefelé. Ami szerintem igaz is, csak éppen vasárnap lévén annyian voltak kint, hogy mindenki egymás hegyén-hátán volt szinte 🙂 , én szívem szerint visszafordultam volna, de a fiúk miatt ez nem jöhetett szóba 🙂 . Azért egyáltalán  nem bántuk meg, hogy maradtunk, mert picit felfedeztük legalább a terepet másnapra.

Először is fürödni mentünk jó sokáig, ami mindenkinek jót tett, bent labdáztunk is, aztán amikor kicsit lehűltünk, kimentünk estebédelni délután 5 körül 🙂 … Pont a helyünk mellett volt szinte egy jó játszótér, amit ki kellett próbálnia Tomának 🙂 , homokozott, mászókázott, szaladgált. Addig Apa és Máté visszamentek a vízbe labdázni és amikor Legkisebbünk megunta elmentünk felfedezni a környéket, én kifejezetten a homokos , kisgyerekeknek megcsinált partszakaszt kerestem, amit meg is találtunk. Toma egyből beleszaladt a vízbe, a sekély részen egymás mellett épültek vagy már álltak a homokvárak,  sebtiben mi is építettünk egyet 🙂 . Az egyik anyukától kaptunk kölcsön labdát, így labdáztnk is a vízben ücsörögve 🙂 . Tomát úgy kellett kiimádkozni onnan, pedig már 7 körül járt az idő. Visszatértünk Apához és Mátéhoz, akik időközben már minket kerestek és, hogy ilyen jól megtaláltuk egymást, vissza indultunk a lakrészünkbe 🙂 . A kertben vacsoráztunk, miközben a fiúk a kosárlabdapalánk előnyeit élvezték, főleg Máté, aki ott létünk végére elég jól dobott már, Toma pedig mindenben részt akart venni 🙂 .

Hétfőn aztán belevetettük magunkat a strandolásba 🙂 , délelőtt kimentünk és este 8-ig (!) maradtunk ugyancsak az alsóörsi strandon, ami kifejezett rekordnak számít még nálunk is 🙂 , de a nagy hőség miatt ez volt a leginkább kedvünkre való szórakozás. Ezt a napot két dologgal lehetne jellemezni: homokvár építéssel-homokozással és a vízben labdázással. Tomával szinte végig a homokos részen voltunk, építettünk elég sok homokvárat, árokkal, tóval, alagúttal 🙂 , Toma fáradhatatlanul hordta bele a vizet a kis vödrével 🙂 , addig általában Apa és Máté bent labdáztak a vízben, ez volt a másik legfőbb szórakozás, Máténak valahogy (szerintem gyerektársaság nélkül) csúszdázni sem volt kedve, így a legjobb volt a vízben dobálás…

A másik nagy kedvence volt Toma részéről az elektromos autózás, önállóan tudta vezetni, 250 Ft volt egy menet és a hatodik ingyen járt, mi egy nap alatt elértünk erre a szintre 🙂 :

Kései ebéd után (a melegbe valahogy nem megy másként 🙂 ), többször mentünk közösen is fürödni a mély vízbe, Toma ezt is nagyon élvezi, de azért mindig visszatért a sekély részre 🙂 . Estefelé cseréltünk, én mentem Mátéval labdázni és úszni, Apa pedig Tomával homokvárat épített addig:

Mi addig Mátéval úsztunk, kétszer is megkerültük a bóját, ami külön élvezet volt benne, hogy hullámzott a Balaton, így még élvezetesebb volt 🙂 , néha izgultam is, hogy Máté, hogy bírja majd a tempót, de nagyon jól ment neki az úszás 🙂 … Közben labdáztunk, és persze jól elment az idő, tényleg este volt amire kijöttünk a partra és visszaértünk a házba. Beszélgettünk a barátunkkal elég sokat, Toma lefeküdt még utána is ment a traccsparti, főleg, hogy másnap délelőtt mi tovább álltunk, ő pedig este utazott el külföldre.

Azóta már Kenesén vagyunk, hamarosan indulunk a strandra 🙂 és nagyon jól, de nagyon gyorsan telik az idő… Általában nincs időm írni, ha meg van akkor többnyire a wifi vacakol – a mostani bejegyzést főleg éjjel írtam 🙂 – de jól van ez így, ennél jobb időt pedig el sem tudnék képzelni a nyaralásra 🙂 …