Balatoni költözködés

Kedden Füredről Balatonkenesére költöztünk át. Ez az egész nem így volt tervezve korábban, eredetileg Füredről már hétfőn Siófokra mentünk volna, abba a házba, amit tavaly pár napra kibéreltünk az egyik ismerősünktől, de azt váratlanul októberig kivették, így új szállás után kellett néznünk. Mindezzel akkor szembesültünk, amikor Toma szülinapja előtt egy nappal éppen a két torta sütésével, és a megsokasodott létszámunkra főztem, ezért Apuci vette kézbe a dolgokat és nagyon ügyesen és gyorsan kinézett egy szállást, amit le is foglalt itt Balatonkenesén. A hely neve Bringa Tanya 🙂 , és egy nappaliból plusz két hálóból, konyhából, fürdőből álló kis lakás.

Voltak fenntartásaink azért, bár a képek alapján jónak tűnt, de ez ugye mindig akkor derül ki, ha már láttuk. Most szerencsénk volt, minden olyan mint a képeken, klíma is van hozzá és egy csárda tetőterében (ami már évek óta nem működik) van a lakás. Ami hátránya lehetne, az nálunk előny: nevezetesen a sínek mellett van az épület, tehát itt mennek el mellettünk napjában többször a vonatok 🙂 (ezt nem tudtuk egyébként). Toma azóta extázisban van 🙂 , állandóan szaladunk a bejárati ajtóhoz,

ahonnan pont a sínekre látni és az orrunk előtt húznak el a vonatok, sőt, még a közeli átjáró sorompójára is átlátunk, így ha az le van eresztve, akkor készülhetünk egy újabb sihuhura 🙂 .

Legkisebbünk lelkesen integet is és hol egy utas, hol maga a mozdzonyvezető viszonozza az integetést 🙂 . Érdekes, de valahogy nem vészes a hangzavar sem, alszunk mint a bunda reggel-este a vonatokkal együtt, hozzá lehet ehhez is szokni 🙂 .

Na, de visszatérve a keddi naphoz, mivel csak délután tudtuk átvenni a szállást, késő délelőtt indultunk el Füredről Tihanyba, ahol tavaly egy fél napot eltöltöttünk, így nem nézelődtünk (ráadásul ebben a 40 fokban nem is volt kedvünk), egyenesen a komphoz mentünk. Átmentünk vele Szántódra, főleg Toma miatt, aki egyébként nagyon élvezte az utat, felmentünk a rév felső részébe, onnan mindent láttunk és végre nem 3 percig tartott az út, mint nálunk otthon a kis Dunán a Molnár-szigetre 🙂 .

Utána az volt a tervünk, hogy megnézzük a közeli harci jármű parkot Zamárdiban, ahol ki is lehet próbálni az összes tankot, repülőt, mindenhová be lehet ülni. De egyrészt nagyon, de nagyon és még annál is melegebb volt, másrészt piszok drága a jegy, legalábbis arra mindenképpen, hogy kánikulában negyed órát eltöltsünk ott, szóval ezt most inkább kihagytuk, legfőképp azért is, mert csak Toma lett volna erre vevő…

Így aztán mentünk tovább Siófokra, mert gondoltuk feltankolunk enni-innivalóból a következő napokra és ott van mindenféle bevásárlási lehetőség. Most a Tescóba mentünk, bár nem oda akartunk, de ez esett útba. Jól bevásároltunk még azt is vettünk, amit nem akartunk 🙂 , ugyanis a nagy nézelődés közben Toma meglátott egy gyerekülést, mondta is nekem, hogy milyen szép, Verdás és piros és vegyük meg 🙂 . Én oda sem néztem, de mondtam neki, hogy biztos nem most fogunk gyerekülést vásárolni, úgyhogy biztos szép meg minden, de hagyja ott szépen… Erre jött Apuci, hogy de tényleg nézzük már meg, ugyanis féláron van, mert akciós, ráadásul pont olyan ami nekünk kellene, fejvédős és Tomának való… Az lett a vége, hogy megvettük 🙂 , Toma kinézte magának az ülését, nagyon boldog volt tőle 🙂 , mi meg sakkozhattunk, hogy a telepakolt autóba hová is rakjuk, a végén az első ülésre költözött, én pedig hátra a gyerekekhez 🙂 . Meg is lett az eredménye, mivel középen ültem egyszer Máté, egyszer meg Toma öntött le az innivalójával 🙂 …

Aztán csak megérkeztünk ide Balatonkenesére, este fürödtünk a Balcsiba, hogy az a nap se múljon el ilyesmi nélkül, azóta pedig a vonatokat nézegetjük az ajtóból, már amikor (ritkán) a szálláson vagyunk 🙂 …