Azt hiszem így kell pozitívan felfogni a vereséget vagy mi 🙂 … Ugyanis a fiúk délután éppen sumo birkózónak öltöztek, legalábbis azt hiszem, mert labdákat tettek a pólójuk alá, és Mátét utánozva Toma is olyan sumosan járt: szétterpesztett lábakkal haladtak egymás felé és a labdás hasukat egymásnak ütötték (inkább nem mondok semmit 🙂 …), közben meg remekül szórakoztak, értsd: hangosan röhögtek 🙂 … Az egyik ilyen után Toma elesett és nem tudott felkelni, mert vagy az egyensúlyát vesztette el, vagy nagyon rötyögött vagy csak nem jött össze valahogy, a lényeg, hogy félig felkelve csak ennyit mondott a bátyjának: – Na, most majdnem legyőztél 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: