Már leírni is rémes, de újra felütötte fejét nálunk a hányós-vírus és megint Tománál… Csütörtök éjjel fél kettőkor, rövid hasfájás után teljes váratlansággal az ágyban jött a hányás szegénykémből, félig még kába volt, úgy kellett felültetnem. Milyen jó, hogy ketten vagyunk Apucival és nem egyedül kell ezeket végigcsinálnom, mert ilyenkor mindig ugyanaz a felállás: a Családfőnek jut a piszkos munka, ő takarít ilyenkor, még ágyneműt is újat húzott. Én addig szegény Tomát nyugtatgattam, aki eléggé meg volt ijedve, rosszul is volt és még hányt kétszer, meg öklendezett többször, a rövid alvások között, amit már a földszinten folytattunk.
Én sem voltam valami nyugodt, mert egyáltalán nem értem, hogy mi történt, jól volt addig, diétáztunk is még aznap is, amikor éjjel ez történt, szóval a derült égből villámcsapás volt mindez. Éjjel aludt még, szerencsére a folyadék benne maradt, viszont eléggé fájlalta a hasát még reggel is. Az augusztus 20-át azzal kezdtük, hogy bevittük azért az ügyeletre, jó alaposan megvizsgálták, a diagnózis, hogy begyulladt a mandulája (ami meg azért furcsa, mert néha mondta, hogy fáj, na de egy gyulladásnál azért jóval erősebben szokott fájni), amit vírusosnak gondolnak, az is csinálhat ilyet vagy visszatért az előző nyavalyánk… Mindenesetre abban maradtunk, ha rosszabbodik a hasfájás vagy belázasodik vagy bármilyen negatív változás történik, megyünk vissza a kórházba… Eddig szerencsére úgy tűnik, mintha javulna a dolog, de már nem merem elkiabálni, mert két nappal ezelőtt már biztos voltam a gyógyulásban. Én mindenesetre egy kicsit kivagyok már ettől az állandó kórházlátogatástól, kezd sok lenni ebből, főleg így nyáron…
Ilyen pocsék augusztus 20-ánk sem tudom mikor volt már, főleg és elsősorban persze a betegség miatt, de az idő is olyan szutyok volt, hogy rossz volt kinézni is. A tűzijátékot, amire ki akartunk menni (majdnem mindig megnézzük) és amit Toma várt, csak a tévéből láttuk. Annyira aranyos volt Legkisebbünk, az ölemből nézte végig az egészet, mondogatta, hogy milyen szép és persze megígértem neki, hogy jövőre kimegyünk megnézni, de már ma reggel azzal ébredt. hogy mikor is lesz tűzijáték 🙂 … Az egész nap pozitívuma az volt, hogy az Egri csillagokkal sokat haladtunk, én szoktam felolvasni a nappaliban 🙂 , az a külön meglepő, hogy Toma játszogat közben, de a humoros részeknél ő is nevetgél, sőt, néha még vissza is mondja a vicces részt 🙂 … Ha eddig valami kósza gondolatként megfordult volna a fejemben (megfordult 🙂 ), hogy elkísérjük Apát és Mátét a mátrai horgászversenyre, akkor ezzel most végérvényesen leszámoltam 🙂 … Eszem ágában sincs, meg hát nem is lenne kivitelezhető a dolog, de most már az is biztos, hogy ők is csak egy napra mennek szombaton. Azért az hihetetlen, hogy múlt héten még vidáman nyaraltunk…
Tényleg eltűntem és bizony voltunk kórházban is megint, de szerencsére nem kellett ottmaradni, bár ez akkor még ott sem volt egyértelmű…. Most már talán eljutok oda, hogy írni is lesz időm róla 🙂 … Köszi Enikő az érdeklődést 🙂 !
Nagyon eltüntél… remélem nem lett kórház ismét belőle! Gyógyulást !!!!