És még fokozható…

…mármint ez a betegesdi és megint Tomával látogattuk meg a kórházat… Péntek estig viszonylag jól volt, ebben a mostani betegségben egyébként ez a leginkább fárasztó, idegesítő és érthetetlen, hogy egy ideig jól van, aztán megint teljesen váratlanul rosszabb lesz minden… Szóval péntek este megint iszonyú hasfájás kezdődött, hangos jajongással, véletlenül sem hihettük azt, hogy esetleg nem annyira fáj az a poci. Látványosan rosszabbul is lett Toma, én már készítettem a hányós vödröt éjszakára 🙂 , mert 19-én is hasonló volt a helyzet, hogy fájdogált a hasa, aztán éjjel hányás… Alig evett valamit délután (pont mint múltkor), és most kevesebbet is ivott. Adtunk fájdalomcsillapítót neki és elaludt, közben meg tanakodtunk, mert Apuciék másnap mentek horgászversenyre Mátéval a Mátrába és így azért neki se volt sok kedve hozzá, de Mátét meg nem akartuk ettől megfosztani…

Éjszaka szerencsére nem volt semmi, reggel korán elindultak Apáék a versenyre, főleg én mondtam nekik, hogy menjenek nyugodtan, végülis, ha valami van Tománál, bemegyünk ketten a kórházba. Hát, így is lett sajnos…, miután felébredt Toma fájt megint nagyon a hasikája, de ami rosszabb volt, hogy látványosan rosszabbul nézett ki, elesett volt és főleg aluszékony, és inni sem volt kedve… Az ügyeleten, amikor 20-án bementünk, az orvos is pont erre figyelmeztetett, hogy ha bármi hasonlót tapasztalunk, menjünk kórházba, de szerintem enélkül a tanács nélkül is mentünk volna, ugyanis nagyon rosszul nézett ki Legkisebbünk… Így aztán összekaptuk magunkat és mentünk a Heim Pálba.

Ott most egy idősebb doktornőt kaptunk ki, aki szerint a hasával minden rendben volt, de szerinte is a mandulája be volt gyulladva (ez nekem megint nehezen volt hihető, mert semmi jele sem volt…) ezzel viszont az ügyeletes a II. Gyermekklinika. Sőt, a panaszok alapján szerinte vizelet és vérvizsgálat is kellene, de Heim Pálba nem vehet fel minket a lakcímünk alapján, megcsináltathatná itt is a labort, de ha pozitív, akkor úgyis tovább kell mennünk és különben is, szerinte kellene csinálni egy kivizsgálást, szóval menjünk át oda, írt egy beutalót és úgy látta, hogy 3-4 napra úgyis be kell majd feküdnünk oda… Itt azért már eléggé ideges voltam én is (ha addig nem lettem volna), hívtuk Apuciékat, akik haza akartak jönni, de mondtam, hogy maradjanak, legalább addig amíg a Tűzoltó utcában megvizsgálják Tomát…

Így aztán mentünk a kocsihoz, azt sem tudtam, hol van pontosan az a Tűzoltó utca, halványan sejtettem ugyan, de egy nyamvadt térkép sem volt a kocsiban (apáéval voltunk, mert az enyémmel mentek a fiúk, mivel abba jobban be tudtak pakolni), a GPS-em pedig valamiért nem működik egy ideje. A parkolóban állt egy taxi éppen, amibe hirtelen elhatározásból beültünk (Apuci adta egyébként az ötletet, még amikor telefonon beszéltünk, biztos nem akarta, hogy délutánig a környéken bolyongjunk 🙂 )… A Tűzoltó utcában vártunk jó sokat, bár csak mi voltunk, fel voltam készülve mindenre…

Így is jó sokat kellett várni, mert csak egy orvos volt az összes betegre. aki a vizsgálat után azt mondta, hogy a hasával szintén semmi, de szerinte a mandulája sincs begyulladva (ez hihetőbbnek tűnt), és látszik, hogy eléggé beteg még Toma, valószínűleg a bélbolyhai vannak jobban begyulladva, adjunk neki fájdalomcsillapítót, ahogy előző nap is, de szerinte nem szükséges egyelőre semmi kórházi felvétel, ha egy hét után még ugyanezek a panaszok megmaradnak, akkor kell elindulni a vizsgálatok felé, de akkor is talán csak laborvizsgálattal… Két külön intézmény, két homlokegyenest ellentétes álláspont, na ezen igazodjon ki az egyszerű halandó… (De azért meg is könnyebbültem) Hívtunk egy taxit, Toma legnagyobb örömére, a visszafele utat már én is tudtam élvezni a kocsinkig (egyébként a kórház arra volt, amerre gondoltam, de egy eldugott kanyar vezetett oda onnan ahonnan mi mentünk volna, szóval nem biztos, hogy feltűnt volna 🙂 )… Még télen mentővel ment Toma a Heim Pálból egy másik kórházba, most taxival, szóval szórakoztunk is 🙂 …

Délutánra megint jobb lett minden, kap azóta Cataflan cseppeket is Legkisebbünk, én meg eldöntöttem, hogy csak akkor megyünk kórház felé, ha tényleg halaszthatatlan a dolog. Apáék is megnyugodtak, viszont este, amikor hazajöttek Máté lázasodott be, csak, hogy ne unatkozzunk 🙂 … Már az elindulásnál reggel is rosszabbul nézett ki, mondtam is nekik, napközben ott lent volt egy kis hányingere is, de persze ott nem hagyta volna a pecát semmi pénzért sem 🙂 , pedig szegények alig fogtak valamit…

Ma reggel mindenki sokkal jobban van szerencsére, Toma  még nyűgös, meg fájdogál a hasa, Máté már nem lázas, sokkal jobban van, azt is el tudom képzelni, hogy hirtelen meggyógyul, képes rá 🙂 … Remélem az új hét elfújja az eheti rosszat 🙂 , már nagyon várom 🙂 …