Szülinapozás

Persze, még véletlenül sem úgy alakult az ünneplés, ahogy szerettük volna – na, de mostanában mi alakul úgy???? (a kérdés költői volt) 🙂  – eléggé vegyes volt az egész, de legalább életszerű 🙂 … Mindjárt ott kezdődött az egész, hogy Toma eléggé nyűgösen ébredt és egy jó nagy hisztivel kezdte a napot, tőle aztán lehet az Atyaúristennek is szülinapja 🙂 … Az okát már nem tudom, de eléggé banális volt és elsősorban Mátéra irányult, mondtam is neki, hogy legalább nem estünk ki a napi rutinból 🙂 … Nyilván Legkisebbünket is megviseli ez a bő egy hete tartó betegeskedés és még most sincs jól, nagy bajok szerencsére nincsenek, de a hasfájás az megvan és ennek arányában a nyűgösség is… Aztán ez a hiszti többször előjött a nap folyamán, szóval nem unatkoztunk, a Picinknek ma éppen rossz napja volt…

A hiszti után azért a reggeli hangulatos lett, gofriba szurkáltam gyertyát Máténak, így már gyertyagyújtással kezdtük a napot.

Mivel csak ebédet, a szülinapos kérésére krumplistésztát készítettem, nekem is több időm volt. Főleg mindkettőjük lábadozásához igazítottuk a napot, így volt filmnézés és együtt játszás is, meglepő módon a bújócskánál mindenki felnőtt és gyerek is remekül szórakozott 🙂 . Délután pedig elővettünk egy rég nem használt társast, a Figurix-ot. Érdekes módon maga az ünnepelt hozta elő, úgyhogy egy pillanatig sem tétováztunk és játszottunk vele, én voltam Tomával, aki egész ügyes volt, pedig még elég korai neki ez a játék, a többiek persze Máté és Mama saját magukat képviselték 🙂 . A társas egyébként fejlesztőjáték, főleg óvoda végén és kisiskolás korban hasznos, de szerintem kortalan, mert eddig mindenki imádott vele játszani, még Mama is 🙂 . Egyébként a fejlesztőjátékok közül, ami azért van nálunk néhány 🙂 , szerintem ez a leghasznosabb és ezt szereti és szerette mindenki a legjobban.

De visszatérve a naphoz, elmentünk napközben cukrászdába is, azért is mertük bevállalni, mert Máté úgy tűnt, hogy meggyógyult (később bebizonyosodott, hogy nem teljesen), Tomának pedig azt mondta az orvos még szombaton, hogy szinte mindent ehet, mert a hasával már elméletileg nem lehet gond, nyilván ne nehéz ételek legyenek ezek, a hasfájás nem ezen múlik. Nagyjából egyébként ez igaz is lehet, mert a diétánál is pont úgy fájt a hasa, mint most, amióta nem diétázik úgy, főleg azt adom, amit szeret és ehet, na meg inkább többször eszik keveset (ha eszik egyáltalán, mert hozza a formáját 🙂 ). A cukrászdában megkóstoltuk az ország tortáját is mi Mamával (20-án ez szóba sem jöhetett), finom volt, de azért annyira nem voltunk tőle elájulva, valami hiányzik belőle szerintem…

Megvártuk persze Apát a köszöntéssel, ő hozta a tortát haza délután, a Bayern München-est, aminek azt sem tudtam, hogyan álljak neki 🙂 …

Na, itt jöttek a gikszerek, ugyanis a számgyertyánál a cukrász 14-et rakott fel 12 helyett és ez csak itthon derült ki persze… Elkezdtünk kutakodni a maradék gyertyák között, én azt hittem kettes nem lesz, de akadt. Azt a kettes számot tudtuk felhasználni, ami 2 éve Tomának a tortáját díszítette volna, ha éppen nem pont a szülinapja előtt egy nappal lett volna hasmenéses baja, ami a napján is kitartott, szóval nem került felhasználásra, mert nem sütöttem tortát, egy picit hozott akkor anyósom, szimbolikusan felköszöntöttük vele, de enni csak Máté és Isti evett belőle. Szóval ez most kapóra jött, azért ilyen csálé a kép 🙂 , ami viszont a nagyobb gikszer volt, hogy úgy látszik ez a gyertya nem hoz szerencsét, ugyanis pont a tortázás előtt fél órával lett Máté megint rosszabbul, hasmenése lett többször is (éppen mint 2 éve ugye Legkisebbünknél) és végül nem evett a tortából, mert nem kívánta… De azért örült neki 🙂 ,

elfújáshoz készülődve:

A rosszullét nem tudjuk mitől volt, estig többször előfordult, előtte kint voltak a kertbe focizni és utána lehet, hogy sokat ivott egyszerre, mert pont utána jött elő, de lehet, hogy az evéstől vagy nem tudom, mivel két napja semmi probléma nincs, pedig eddig is evett-ivott, szóval nem tudom…

Viszont az ajándékok nagy örömet szereztek, Apa rendelte őket a Bayern München weboldaláról, kapott csapatos kulacsot, telefon és kulcstartót, na meg szurkolói sálat a kedvenc játékosával 🙂 …

Ezen kívül kapott egy hatalmas álló posztert a szobájába, ugyancsak a kedvenc játékosával

és még egy régóta áhított xbox játékot. Minden ki lett próbálva, viszont mint mondtam a tortázás elmaradt, helyette hasfájás volt egy darabig, ráadásul mindkettőjüknél, ugyanis Tomának is akkor fájdogált aznap persze nem először és utoljára a hasa, meg is örökítettem a felejthetetlen pillanatot, ahogy éppen a kanapén fájlalják a pocakjukat…

Szóval ilyen felemás volt ez az ünneplés, ez a betegség mehetne már tőlünk, viszont összességében jól sikerült a nap, amit lehetett kihoztuk belőle, Máté azt mondta jól érezte magát. Remélem meg is gyógyul, mert csütörtökön még jön egy ráadás, általában mindig van valami élmény is a szülinapokhoz, ez most, akárcsak tavaly gokartozás lesz, szóval nem ártana addigra jól lenni teljesen…