Tegnap hazautazott Kati mama, Apa vitte ki a buszhoz, mert előző este a fiúk nem voltak a legjobb formájukban. Szerencsére ez szerdán annyira nem folytatódott, bár még azért gyógyulgatniuk kell. Én a hétfőhöz képest elég jól összekaptam magam 🙂 , már nem vagyok elúszva a teendőkkel, a képzeletbeli listámon fogyatkoznak az elvégzendő feladatok, összeállítottam és leadtam a szomszédba az iskolai írószer listát 🙂 , szóval a lényeges dolgok azért intéződnek.
Reggel 9-re Máté suliba megy, ugyanis az alsós tanító nénik és most már a másodikos (Atyaég…) osztályuk adja az évnyitó műsort, ők köszöntik az elsősöket. Mátééknak csak a műsor végén, az ajándékok átadásában kell segédkezniük és Erika néni nyilván a saját, volt osztályából kért erre gyerekeket. Közben eszembe jutott, amikor Máté ment másodikba és persze akkor is ők adták a leendő elsősöknek a műsort. Egy elég hosszú verset kellett megtanulnia, még nagy pocakkal kezdtük el tanulgatni, aztán megszületett Toma 🙂 , augusztus utolsó két hetében pedig próbálni jártak az iskolába a tikkasztó hőségben, a Családfő vitte reggelente Mátét én pedig a kábé 3 hetes Legkisebbünkkel mentem érte 🙂 . Annyira közel van és már mégis olyan távol…
Ennek ellenére, hogy Máté még a suliba is bemegy, valahogy nekünk még ez a jövő hét a távolba vész, nem tudom feldolgozni, hogy ennyi volt a nyár, megint iszonyú gyorsan elröppent. Az figyelmeztet főleg rá, hogy ha eszembe jut valami programféleség, emlékeztetnem kell magamat, hogy nem ruccanhatunk ki csak úgy oda a jövő héten, mert már ovi és suli lesz… Na, meg azért az is észhez térítő, hogy reggel amikor kinyitottam a FB-ot egy üzenet várt a zárt csoportba, hogy jövő hét szerdán, vagyis 2-án már ovis szülőire várnak minket… Jaj, de nagyon fog hiányozni ez a szabadság, meg az egész nyár, főleg, hogy itt a jó időben tegnap Toma végig azt kérdezgette, hogy mikor megyünk a strandra… Pedig én nagyon szeretem az őszt, a színeivel, hangulatával, persze akkor szeretem főleg, ha olyan szép napsütéses. Most már egyébként is őszi napsütés van szerintem, olyan csendes, nyugodt… Észrevettétek 🙂 ? (a kérdés megint költői volt 🙂 …)
Olyan jól esik, hogy – ahogy nálad írtad – a virtuális ismeretségek a barátság felé tolódnak el, mert ez olyan jó, hogy így figyelünk egymásra 🙂 … A találkozóm nem most lesz, hanem jövő héten csütörtökön 🙂 , izgatott is vagyok, de főleg magam miatt, mert szerintem minden azon múlik, hogy ott milyen választ kapok a kérdéseimre…
Igen, már érződik az ősz szele…
Jól emlékszem, ma mész munkaügyben megbeszélésre?