Vásárlós péntek

Tegnap a napunk nagy részében vásároltunk, én és a fiúk, ami azért az avatott fülnek első hallásra is meglepőnek tűnik, mivel főleg Máté, rendszerint menekül az ilyesmi elől 🙂 . Az volt a szerencse, hogy nem ruhaneműt vagy hasonlót vettünk, hanem Apának segítettünk be, ugyanis ma horgászversenyt rendez saját szervezésben több informatikai cégnek és szegény picit elcsúszott a dolgaival. A helyeket jelölő léceket már nem volt ideje elintézni, így ezt a feladatot mi vettük át tőle családilag. Ehhez el kellett vonulnunk az egyik barkácsáruházba, mondjuk az Obi-ba, amit Toma meghallva eleve frászt kapott, ugyanis azt hitte, hogy az oviba megyünk 🙂 , eltartott egy darabig, amíg megértette, hogy nem erről van szó 🙂 …

Tetőléceket kellett válogatnunk és vennünk, majd a műhely résznél méretre vágattuk ezeket és kész. Tulajdonképpen még élvezték is a fiúk a műsort, Máté egészen fellelkesült attól, hogy segíthet, válogatott, pakolt, aztán később az öccsét tolta a lécek tetején 🙂 , Toma pedig örült, hogy gurulós kocsin utazhat 🙂 , egyedül a lapszabászatnál kellett várni egy picit:

Utána azért szerencsejátékoztunk egyet, még én is kitöltöttem lottót végre 🙂 , Máté komolyan belemerült a tippmix kitöltésbe,

Toma pedig kakaós csigát majszolt 🙂 :

Úgy volt, hogy elmegyünk az iskolai írószereket is elhozni a barátnőm papír üzletéből, de telefonált, hogy ha nem akarunk tömegnyomorban nézelődni nála, akkor menjünk inkább zárás után vagy szombaton vagy akár vasárnap, mert bent pakol. Valószínűleg ma megyünk, mert holnap peca-nap lesz a fiúknak, ha minden jól megy és azért az se lenne baj, ha lenne már itthon az iskolakezdésre pár dolog, bár még mindig nem fogjuk fel valahogy, hogy jövő héten már suli van…

Mivel itthon is sok minden kifogyóban volt, elmentünk az egyik hiperszuperbe is, de itt azért már mutatkoztak a fáradás jelei a fiúkon, és még volt egy körünk a DM-be, amire palotalázadás tört ki, ezért aztán megvesztegettem őket egy Mekis ebéddel 🙂 (mivel közel van az üzlethez, így valószínűleg nem úsztuk volna meg, bár annyira azért nem örültem neki, így a hasfájós korszakunk végén) és erre meglepő együttműködéssel viselték a további vásárlás nyűgjeit 🙂 . Mondjuk itt már a hőség magasfoka uralkodott éppen, mivel fél kettő körül jártunk és Legkisebbünket nem lehetett eltántorítani a kinti csőcsúszdától,

szóval a jó kis légkondiból ki kellett vonulnunk az ugyan viszonylag árnyékos, de meleg kinti részre.

Azzal sikerült véget vetni a nagy mulatozásnak, hogy még Apa is előbb ért haza mint mi 🙂 , erre még Toma is hazaindult 🙂 . Szegény Családfő pedig szerette volna megkapni a levágatott léceit, amivel már indult is tovább a verseny helyszínére, előkészíteni másnapra a terepet. Így legalább jól kimelegedve és kifulladva mi is hazakeveredtünk, azt viszont nem tudom hogyan veszem rá ma őket, hogy megint vásárolni induljunk 🙂 …