Ez a megállapítás főleg Tomára vonatkozik sajnos, aki most már két héttel azután, hogy kijött rajta ez a kórság és egy héttel a legutolsó kórházlátogatásunk után is fájlalja a hasát. Érdekes, megint pár napja jött elő jobban, látni, hogy tényleg fájdogál a pocakja, mert nagy levegőket vesz olyankor, bár játszik tovább vagy csinálja amiben éppen benne van és nem is tudom, hogy mennyire erősek ezek a fájások (azért nem tűnnek gyengének sem), de néha amikor feljajdul, akkor szinte biztos, hogy nagyon. Pedig kap fájdalomcsillapítót is és bélflóra javítót, de mikor máskor, megint hétvégén jött elő ez az újabb változás. Ma beszélek a mi doktor néninkkel, meg is mutatom neki Tomát, de amit még fontosabbnak tartok, megcsináltatjuk a laborvizsgálatokat, mert most már a végére akarok járni ennek az egésznek és különben is szegénykém így nem maradhat…
Változás egyébként az is, hogy tegnaptól a torkát is fájlalja, tényleg nem tudom már mit gondoljak, eléggé rejtélyes ez az egész betegség… Ráadásul holnaptól ovi lenne, nem tudom így lesz-e, most éppen aggódom is érte, ha így marad, ahogy hétvégén volt, nehezen tudom elképzelni, hogy beengedem a csoportba, mert ott azért nagyon rossz lenne neki ez az állandó hasfájás. Ebben csak az a nehéz most, hogy nekem meg csütörtökön jelenésem lesz munkaügyben és ha itthon marad Toma, fogalmam sincs, hogy kire bízhatnám, mert valószínűleg a Családfő sem ér rá… Máténak szerencsére már kutya baja, napok óta teljesen jól van, szóval ő gyógyultnak tekinthető, csak a szülinapja ment rá egy picit erre a betegségre…
Mi pedig azzal búcsúztattuk a nyarat a hétvégén, hogy hangolódtunk az iskolára, bár nem egészen így terveztem, de így alakult. Volt jó pár programötletem az utolsó napokra, de ugye több dolog is keresztülhúzta a számításaimat. Legelőször persze Toma, mert annyira jól megint nem nézett ki, hogy ide-oda mászkáljunk együtt, de ez a hőség sem kedvezett éppen a kinti vagy kirándulós ötleteknek, a strand pedig most nálam szóba sem jöhet már ezen a nyáron (hehe, erre az egy napra ez nagy fenyegetés 🙂 ), hiszen minden bizonnyal a Balcsi vízben szedte össze Legkisebbünk ezt a remek vírust vagy mit, de hát ezen különben sem kellett gondolkozni, mert eleve nem volt olyan állapotba Toma, hogy ez szóba jöhetett volna. Az utolsó érvünk, hogy győzött rajtunk az ésszerűség, olvasónaplót kell még írnia Máténak, mert két hét múlva le kell adnia a suliban, az Egri csillagokból már csak pár oldal van hátra, együtt olvastuk el az elejétől a végéig (ilyen hosszú könyvön még egyszer sem jutottunk túl együtt 🙂 ), a másik könyv, Az osztály réme, ami szintén kötelező, pedig olvasódik lassacskán.
Szombaton Apuci nélkül voltunk, ő a horgászversenyét bonyolította le, Máté végül nem ment vele, mert először is nem akart hajnal 5-kor elindulni édes jó Apukájával 🙂 , másrészt minden bizonnyal a Családfőnek is könnyebb volt azért így. Meglátogattuk kedvenc cukrászdánkat (mára is ezt kérték egyébként 🙂 ), kint a kertben pedig jókat locsoltunk, Toma nagyon élvezte a vizezést, a medencénk már rég nincs meg, ugyanis amikor hazajöttünk a nyaralásból leeresztett a teteje, úgy néz ki menthetetlen lett hiába ragasztgatta meg a Zapu, Cimbi elintézte teljesen 🙂 , így még akkor leeresztettük. Azt is mindig elhatározom a tanévkezdés előtt, hogy előre bekötöm legalább a füzeteket, a könyveket úgyis csak az első nap kapjuk meg, de eddig még ez sem sikerült egyszer sem 🙂 , bár így felsőben ez már nem is olyan sürgős 🙂 . Részemről eddig annyi volt az iskolára készülés, hogy tegnap kint a kertben kisúroltam Máté iskolatáskáját, nem fér be sajnos a mosógépbe, viszont nagyon szép tiszta lett, ma már csak száradnia kell a napon. Aztán ma még a tolltartót és a technika-rajz dobozt rakjuk rendbe, olvasónapló íródik, holnap pedig suli és évnyitó, az ovit meg majd meglátjuk…
El sem hiszem, hogy ma van a nyár utolsó napja, senki sem nagyon boldog ettől nálunk, kicsit nevetséges, de szerintem én mindenkin túlteszek ez ügyben 🙂 , igyekszem is titkolni 🙂 … Máté egész jól viseli, bár nem örül, de valahogy nyugtázta a tényt, meg nyilván örül a barátainak, hogy végre újra sokat lehetnek együtt, ez a nyár ilyen szempontból, ráadásul tőlünk nagyon szokatlanul szegényes volt ez ügyben. Tomának mondogatom, hogy ennyit meg annyit kell aludni és itt az ovi, de szerintem akkor döbben csak rá, hogy tényleg itt van, amikor megyünk és ugye az sem teljesen biztos, hogy holnap lesz… Én pedig titkon búcsúzom a nyártól, ami hiányozni fog, de nagyon…
Kommentek