Hozzuk a formánkat

Ugyanis a tanév második napjára sikerült Máténak is lebetegednie, az első napja még megvolt… Náthás, taknya-nyála egybefolyik tulajdonképpen, tegnap párat napközben is tüsszögött, de estére abba sem tudta hagyni, fáj a torka és alig aludt valamit az éjjel. Így aztán itthon maradt persze, még talán jobb is, hogy most mint jövő héten, most még úgysincs sok érdemleges bent a suliban. Toma pedig eleve nem ment még oviba és egy pár napig nem is megy. Hétfőn itt járt nálunk Eszter néni, megvizsgálta, nem talált semmi különöset, de ő is azt mondta, hogy azért csináljuk meg most már a vizsgálatot, azért egyet, mert a vizelet és széklet még a kórházban meg lett nézve és az jó szerencsére (ezt tudtuk eddig is), most viszont akkor jön a széklet minta. Ami annyiból macerás és ez érinti az ovit is, hogy 3 egymást követő mintát kell levenni, elrakni és leadni – az mindegy, hogy eltelik egy nap közte – csak az a lényeg, hogy egymás utániak legyenek és ez ugyebár, ha éppen az oviban van Legkisebbünk, ott nem működhet. Szóval amíg nincs leadva a minta, addig nincs ovi 🙂 . Valahogy ez a hasfájása Tomának senkit nem üt szíven egyébként az orvosok közül, néha úgy tűnik, hogy csak engem zavar, bár az is igaz, hogy nem ők nézik ezt az egészet minden nap…

Hétfőn egyébként már a sulira is elkezdtünk készülődni 🙂 , az iskola táska után kisuvickoltam Máté tolltartóját is, és milyen jó ez a hőség, pillanatok alatt megszáradt az is, csakúgy mint a táska délelőtt 🙂 , mindegyik olyan ropogósan tiszta lett 🙂 . Délután aztán már nem húzhattuk, azért csak elővettük a ceruzákat, filctollakat radírokat, tollakat és bepakoltuk a tolltartót és a kézműves dobozt is, addig csak valahogy kerülgettük mindkettőt, valami olyasmi érzésem volt, hogyha nem veszünk tudomást erről az iskola dologról, akkor talán el sem kezdődik 🙂 …

Reggel jó korán keltünk, azért mindenki csak pislogott, hogy hoppá, most már ilyen napok jönnek 🙂 , de most még elég jól vették az akadályokat 🙂 . Tomával kísértük be Mátét az évnyitóra, ami hamar lement, Legnagyobbunk osztogatta többed magával a volt tanítónénije, Erika néni másodikos osztályával, az elsősöknek az ajándékokat (azért itt tényleg elmerengtem néha, hogy hogy is van ez, már itt tartunk, hamarosan középiskoláról gondolkodhatunk…). Máté egyébként jókat rötyögött, láthatóan mindenki örült egymásnak és hát én is örültem a többi szülőnek (már aki ott volt), tényleg jól esett találkozni velük. Olyan bejáratott volt minden, hát igen, mert visszazökkentünk a kerékvágásba, nem vitás…

Délutánra pedig mindenki kifejezetten vidám lett, tanévkezdő fagyizásra is mentünk kedvenc cukrászdánkba, még Máté Kovi barátját is elvittük magunkkal, aki aztán haza is jött velünk, mindent ott folytattunk, ahol a tanév végén abbahagytuk 🙂 , meg egyből elkezdték bepótolni a fiúk a nyári barátmentes heteket. Én próbáltam tájékozódni a tankönyvek között, címkéztem, gondoltam, hogy bekötök nagyjából mindent, aztán csak egyre több lett a tüsszögés, estére gyakorlatilag teljesen náthás lett Máté, fájt a torka is, éjszaka pedig jó sokszor felkelt. A címkézésig eljutottam, tovább nem, de most úgy tűnik nem kell annyira sietnem sem 🙂 . Délután pedig ovis szülői lesz, szóval azért ha felemásan is, de csak beindult a gépezet…