Dilemmám

Amit már hetek óta, a nagyjából egy hónapja kapott munkaajánlatom okoz… A régi munkakörömbe, egy régi kollégától érkezett a lehetőség egy komolyabb helyre: hírszerkeszteni egy hír rádiónál (egy hírszerkesztőnek ez maga a boldogság 🙂 ). A nehézséget az okozza, hogy ugyan fél állásban is lehetne dolgozni, ami nem azt jelenti, hogy mondjuk 4 órában, hanem azt, hogy heti 3-4 alkalomról lenne szó, de azokon a napokon váltakozva, három műszakban kellene menni és szinte minden hétvégéből egy napot érintene a dolog, valamint majdnem minden ünnepnap is benne lenne a pakliban (jó lehet, hogy az egy naposokat néha megúsznám, de a hosszú hétvégéket és a nagyobb, több napos ünnepeket biztosan nem). Tudom, mivel erről beszéltünk is a volt munkatársammal, de ha nem mondta volna, akkor is tudnám, hiszen több mint 10 évig ebben dolgoztam. A három műszak pedig úgy nézne ki, hogy hajnali 4-11-ig tartana az első felvonás, a második 11-5-ig, a harmadik pedig 5-től este 11-ig. Hétvégén és ünnepnapokon  8 órában menne a dolog: 6-14-ig és 14-től este 10-ig.

Bármennyire is brutálisnak tűnik a hajnal, nekem az lenne a legszimpatikusabb, mivel ez érintené a legkevésbé az ovit és a sulit (tudom azt is, hogy milyen, mert hosszú évekig csináltam, bár itt a legsűrűbb a munka), ez lenne a legideálisabb a gyerekek mellett. Így viszont reggel minden a Zapura maradna és ugye főleg az iskolából nem lehet késni sem, szóval biztos eléggé stresszes is lenne a dolog nekik. De… Mindig nem lehet reggel lenni, mert más is hasonló problémákkal küzd a csapatból. A többi időpont eléggé nehézkes, már csak azért is, mert a város másik végéből délután 5 körül hazaérni minimum 1 órás autózást jelent (de inkább többet), az estinél pedig kiesek nemcsak a fürdés-vacsorázás dologból, de még a délutánból is, mert fél 4 körül nekem már úton kéne lennem ahhoz, hogy biztonsággal be is érjek dolgozni. A hétvégék és ünnepnapok pedig nem kell írnom milyenek lennének: pont akkor dolgoznék, amikor a gyerekek itthon lennének, karácsonykor és húsvétkor pedig kifejezetten szenvedés lenne bent lenni és akkor még az őszi, téli, tavaszi és főleg a nyári szünetről nem is beszéltem…

Mindezek ellenére azért csak nem hagy nyugodni a gondolat, egyrészt, mert én mindig is szerettem a munkámat és mivel ez eléggé speciális munkakör, nehéz benne munkát találni, másrészt ez az ajánlat csak úgy az ölembe pottyant, semmit nem tettem érte, ráadásul olyanok közé szólna akiknek a többségét ismerem és kedvelem. Az előnyei nyilvánvalóak: azt csinálnám, amihez értek és szeretem és nyilván később lehetne ez teljes állás is. Viszont itt jön be az, amin most már tényleg el kell gondolkoznom, hogy akarom én-e ezt a korábbi munkakört egyáltalán… Mert nem éppen családbarát időpontilag, az biztos…

Ráadásul, hogy egészen őszinte legyek, én már régóta azt szeretném, ha valami saját vállalkozásunk lenne, mert valahogy annak érzem értelmét hosszú távon és erre van is lehetőségünk. Már írtam róla valahol itt korábban is, hogy egy horgász webáruházat szeretnénk csinálni, amihez ugye én nem igazán értek 🙂 , de biztos valamilyen szinten beletanulnék és amikor kész lesz (mert folyamatosan készül), akkor ráadásul valakinek vinni is kéne benne a napi dolgokat és az a sok munkája mellett, nem Apuci lenne. Szóval ez nem igazán az én világom 🙂 , de családilag mindenféle szempontból ennek lenne értelme.

Aztán ami a leglényegesebb nálunk, a Családfőnek annyi munkája van mostanában, hogy alig győzi…. Ami egyfelől jó, de ez magával hozza, hogy a napközbeni dogokból teljesen kiesik, arról nem is szólva, hogy néha hétvégén is szükség van rá, és a hétköznapokon is kiszámíthatatlan, hogy mikor ér haza. Ebből következik, hogy az teljesen kivitelezhetetlen, hogy ő csak úgy elugrik a gyerekekért (ráadásul amire ideérne a munkahelyéről az szintén legalább 1 óra autóval 🙂 ) vagy na adj’ Isten itthon marad, ha betegek, az meg szóba sem jöhet, hogy beviszi őket magával, mert több helyszínen, több munkakörben viszi a dolgokat és például egy meetingen, nem hiszem, hogy díjaznák mondjuk Toma érdeklődő és bőbeszédű hozzászólásait 🙂 , egy rendezvényről meg ne is beszéljünk 🙂 . Ez a legnagyobb problémám is, hogy mit kezdünk a betegségekkel, iskolai/óvodai szünetekkel, nevelés nélküli munkanapokkal, rövidített órákkal és hasonlókkal… Egyszóval az az érzésem, hogy kell itthonra egy stabil ember, mert azt nem szeretném megtenni a fiúkkal, hogy a nagy összevisszaság uralkodjon itthon, ráadásul nem is ehhez szoktak hozzá.

Nem vagyok az a típus és nem is tudom elképzelni magamról, hogy baby sittert fogadok (ha egyáltalán találok olyat, aki megfelelő, mert eddig egy sem akadt az utamba) és rá bízom azokat szinte nap, mint nap, akik a legfontosabbak az életünkben. Ez nem én lennék és nem is ezért vannak a gyerekeink. Ehhez jön, hogy a Családfő is úgy látja, hogy ő ezt a megsokasodott munkája mellett nehezen csinálná, ami rá hárulna ez ügyben, ami szintén nagyon is érthető, hiszen az ő munkájából élünk és ez a fél állás bármennyit is fizet, olyan sokat nem jelentene a költségvetésünkben. Ráadásul úgy érzem, hogy ehhez még nem felkészült a családunk, hiszen ez egy egészen újfajta életmódot jelentene nekik is, arról nem is szólva, hogy Tomával még az oviba is vissza kell szoknunk. Ha dolgoznék az előbbiekből kiindulva ez plusz ember, vagyis egy segítő nélkül nem menne, akit még nem találtam (mert nem is nagyon kerestem 🙂 ) és ha találnék, azért elsősorban Tomának, meg kéne szoknia őt, egyik pillanatról a másikra nem hagyhatnám rá.

Ebből kiindulva úgy gondoltam, hogy fájó szívvel ugyan, de lemondom én ezt az állást, nem akartam a türelmükkel sem visszaélni azoknak, akiket kedvelek, de aztán itt jött még egy csavar (mert ugye ha nincs lehetőség, nincs miről gondolkozni 🙂 ). Kiderült, hogy közben a volt kollégámnak most már két emberes hiánya lett és nem talál újat egyik helyre sem. Ennek is több oka van, ugyanis azokat akiket használni lehetne az új hírcsatornák elszipkázták, mert ott sokkal többet fizetnek, akik pedig jelentkeznek (mert jelentkező az bőven van), használhatatlanok, mert itt azért írni is tudni kell és beszélni is, a kettő együtt pedig nem mindig jön össze… Szóval a kérdés továbbra is nyitott, abban maradtunk, hogy ha találok valami megoldást a problémánkra vagy esetleg lesz valami ötletem, hogy hogyan lehetne ezt megoldani, akkor jelentkezem és ha még megvan az állás, akkor mehetek….

Szóval a lecke továbbra is fel van adva, el kellene döntenem teljes biztonsággal, hogy mit is akarok tulajdonképpen…