Mármint a beteg gyerekek aránya nálunk, és most a változatosság kedvéért a beteg gyerek személye is változott… Ugyanis most már Toma kijött talán a betegségből, most éppen Máté az aki belemerült… Legnagyobbunknak éppen középfülgyulladása van, ami akár már vicces is lehetne, de azért nevetni nem igazán tudok 🙂 … Vasárnap kezdett fájni a füle, hétfőn így inkább a fülészetre indultunk, jött velünk Toma is, mehetett volna akár oviba is, de az első napot nem akartam, hogy teljes erőbedobással kezdje közel fél év kihagyás után. Azt hittük egyébként, hogy esetleg hallójárat gyulladása lesz, vagy valami hasonló, de a doktornő már úgy kezdte, ahogy megvizsgálta, hogy a nála megfordult gyerekek közül, az idei tanév első középfülgyulladását zsebelheti be magának Máté 🙂 , azért ennél valamivel jobb dicsőséget is el tudtunk volna képzelni 🙂 . Erre a hétre ki van írva, antibiotikumot kell szednie, ha nagyon jól van, akkor esetleg csütörtökön mehet suliba azt mondta… Legalább már a füle nem fáj annyira…
Tomával reggel pedig oviba vonultunk, a széklet mintája szerencsére negatív lett, tegnap kaptuk meg az eredményt és már a pocija is ritkábban fáj, így visszamentünk az intézménybe 🙂 . Egy picit ott maradtam vele visszaszokásképpen 🙂 , ugyanis a nyár mellett a májust itthon töltötte, mivel az utolsó hónapra ugye kivettem az oviból, miután az áprilist is (meg a korábbi hónapokat is) végig betegeskedte. Így aztán reggeltől bent voltam ma én is, akkor jöttem el, amikor kimentek az udvarra. Jól érezte magát szerintem, van sok kiscsoportos, szám szerint 9, mert vegyes a csoportjuk. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, a régiek is nagyon örültek Tomának, délelőtt körjátékoztak is, Tomával együtt:
Miután eljöttem volt egy kis sírás állítólag, én nem láttam (szerencsére 🙂 ), mert mosolyogva hagytam a kertben Legkisebbünket, csak amikor visszatértem hallottam. Ma még nem ebédelt ott, mert ez könnyített első nap volt minden értelemben 🙂 , holnap már élesben megy minden, az egyedül ott maradás és ebédelni is fog…
Hát, ilyesmik történtek ebben a majdnem két napban, meg olyasmi is, hogy csalódnom is kellett, sajnos… Rosszul esett nagyon, és főleg azért, mert valahogy emberi előítéletes, álszent butaságnak érzem az egész hercehurcát, amiben mindenki nagyon okos és mindenki jobban tud mindent, ráadásul “tudományos” alapon, csak éppen az érzelmi oldal merül feledésbe… Na mindegy, nem írok többet, mert nem is akarom elárulni miről van szó (így meg ugye nem fair), főleg azért, mert ezt később a gyerekek is olvashatják, szóval azt hiszem jobb ez így mindenkinek…
Olyan szinten elegem van a betegségekből, hogy most már lehet, hogy a bioboltig szaladok valami újfajta immunerősítő miatt!!! Én is nagyon megnyugodtam az eredmény miatt, de ha nem múlik el sokáig még a hasfájás, lehet, hogy külön elviszem egy ultrahangra, biztos, ami biztos alapon 🙂 … Egyébként szerintem is nagyon ügyes volt Toma, bár majd most reggel lesz még egy újabb menetünk 🙂 …
Hát, most már elég azért a betegségekből… 🙁 De talán most egy ideig tényleg nem lesz. A negatív eredménynek örülök, főleg, mert ugye párhuzamot éreztem a két évvel ezelőtti betegséggel, ami Ákost kapta el, és aggódtam miatta. Ennyi szünet után én is sírdogálnék kicsit, ehhez képest szerintem jól vette az akadályokat Toma. 🙂