Nagyon hétfő

Volt tegnap, ami tulajdonképpen már elkezdődött vasárnap este, aminek nagy részét ugye Szentendrén töltöttük. Mindazokat, amiket beterveztem arra a napra (maradék tankönyvek bekötése, tornazsák összekészítése, igazolások-tankönyv csekk- kitöltésre váró űrlap, valamint a tisztasági felszerelés és technika doboz bekészítése és más nem jut eszembe 🙂 , ezeket mind ezalatt a két hét alatt kellett volna fokozatosan beküldeni), estére, sőt éjszakára maradt… Máté reggel elindult felpakolva mindenféle dologgal és ment a szokásos sírás Toma részéről, nehéz végig nézni nagyon ezt az egészet, mert megnyugtatni nem igen tudom, sajnos…

Rám köszöntött az a nap, amikor senki nem volt itthon és ahelyett, hogy mondjuk csaptam volna egy görbe délelőttöt, nem igen tudtam mit kezdeni vele 🙂 … Gondoltam megveszem az oviba az irattartókat, amit kért tőlem Julcsi, az óvónéni, de kiderült a barátnőm papír boltjába, ahová mentem, hogy csak nagyon drágán tudnám megvenni ott, legalábbis a 9500 Ft-unk nagy részét elvinné ez az egész, így rendeltünk máshonnan (később aztán kiderült, hogy van ennél olcsóbb is, szóval még mindig nincs lefutva). Amikor mindezzel végeztem, akkor meg már jól benne voltam a délelőttbe, hazarohantam főzni valami ebédet (fasírozottat csináltam rizzsel), aztán már időm sem volt kisütni a húst, mentem Tomáért az oviba. Hazamentünk, kisütöttem a maradék fasírtot, felszedtük Mátét, ebédeltünk, aztán Toma aludt is egyet.

Pont felébredt, amikor Apa telefonált, hogy nem indul a kocsija, olyan mintha elhangolódott volna a riasztója, megkért, hogy vigyem el neki az itthon lévőt. A fiúkat itthon hagytam, elindultam, útközben már telefonált Apuci, hogy megoldódott a dolog, megint beindul a kocsi, így visszafordultam. A hazafelé vezető úton (ami ugyanaz volt oda-vissza) észrevettem, hogy traffipax van, ami korábban is ott volt, mert emlékeztem a rendőrautóra, de akkor úgy tűnt, mintha parkoló kocsi lenne. Hát, nem az volt, még akkor rá is néztem a sebességmérőre, de az már nem jutott eszembe, hogy mennyit mutatott, azt tudom, hogy többet a megengedettnél, de csak remélni tudom, hogy még benne volt a tűréshatárba…

Aztán utána jött a java 🙂 , Máté már előző nap is fájlalta a fülét, most be is dugult neki, és megint olyan volt, mintha meg lenne fázva. Allergiára gyanakodtam már pár napja, és be is jött sajnos a gyanúm. A Zapu elvitte gyorsan még este a fülészetre, megint középfülgyulladása van, most a másik fülére és megállapította a doktornő, hogy minden bizonnyal allergiás a parlagfűre, kapott gyógyszert is. Mehet állítólag iskolába, mert ez nem olyan mint a múlt héten, az allergiától vannak megduzzadva a hallójáratok. Viszont reggel itthon maradt, mert annyira ledöntötte a lábáról a gyógyszer (van benne nyugtató is) elaludt mindenfelé 🙂 , még napközben is… Holnap már megy, sokkal jobban is van már, gyorsan hat a szer az biztos, 30 napig kell szednie.

Remélem most már ennyi és vége a betegesdinek, legalábbis egy időre 🙂 , viszont pénteken oltják az egész osztályt kanyaró, mumpsz és rózsahimlő ellen ismétlő védőoltással, amit szerintem mi ki kell, hogy hagyjunk. Ráadásul októbertől menne Máté úszni hetente háromszor, az egyik barátjával járnának a közeli uszodába, de most egy picit elbizonytalanodtam, ovis korában sokszor volt ilyen-olyan fülgyulladása, de azóta szinte semmi nem volt, most viszont nyáron is, most is kétszer ugye előjött ez a dolog. Kicsiként is ment úszni, mindezek ellenére, elég jó védő a füldugó ez ügyben, de nem is tudom, most azért nem vagyok olyan biztos ebben…

Na, szóval ilyen volt ez a laza hétfőnk 🙂 …