Hajóztunk a Várkert Bazárba

Szombaton családilag kétfelé váltunk, a Zapu és Máté Gödöllő mellé mentek horgászni, mi meg Tomával maradtunk. Nagyon készültek rá pecásék 🙂 , fél 7-kor útnak indultak, Apa egyik barátja hívta meg őket, akinek bérelt helye van a tavon, szóval elég jónak ígérkezett a dolog. Mi pedig, mivel tudtuk, hogy majdnem estig kettesben leszünk, nem maradhattunk itthon 🙂 . Többféle verzió közül, Legkisebbünket is bevonva a választási lehetőségek közé, ő egyértelműen a hajóra szavazott.

Így aztán egy nagyon korai ebéd után (fél 12-kor, ilyenkor itthon talán soha nem ebédeltünk 🙂 ) útnak indultunk, letettük a kocsit a Szent Imre téren és hévvel a Boráros térre mentünk. Időre mentünk, mert a neten megnéztem a menetrendet, ugyanis BKV hajóval utaztunk. Már régebben egyszer hajóztunk a járattal, de arra Toma nem emlékezhet, mert talán még egy éves sem volt 🙂 , akkor indult a hajójárat, még a Kopaszi gáton szálltunk fel rá Mátéval, az egyik barátjával és az ő anyukájával. Emlékszem, hogy a Gellért térre mentünk a csúszdaparkhoz és leizzadtunk, amire a babakocsit talán az egyetlen rengeteg lépcsős rakparti állomásról felszenvedtük 🙂 , sajnos akkor még nem írtam blogot, mert akkor most visszakeresném 🙂 …

Legjobb lett volna egyébként a Margit szigetre menni, de az ennél jóval tovább is tartott volna mindenféle szempontból, így most gondoltam elég lesz nekünk a Várkert Bazár, ott még úgysem voltunk és felmehetünk egy kicsit a várba is körülnézni, a fő attrakció úgyis a hajózás volt. Szóval először vártunk egy picit, de nagyon lelkesen, Toma folyamatosan a hajókat és a vizet figyelte:

Aztán a legjobb volt felszállni:

Felmentünk a hajó felső részébe, a kinti részre, de Toma állítólag fázott 🙂 (dög meleg volt 🙂 ),

így lementünk, ahol aztán el sem mozdult szinte az ablak mellől:

Az út rövid volt, kábé 20 percig tartott, ez az a megunhatatlan kategória, minden percét élvezte Legkisebbünk. A hajót pedig még el is búcsúztatta, miután leszálltunk:

Pillanatok alatt a Várkert Bazárban voltunk (van egy ilyen megálló az útvonalon), ami tényleg szép lett, kifejezetten turista látványosság szerintem, nekem nagyon spanyolos hangulatú volt néhány helyen, amikor még a gyerekek előtti időben (olyan mint az időszámításunk előtti/utáni 🙂 ) volt alkalmunk ezt a helyszínen megtapasztalni 🙂 . Toma főleg a nagy szabad területen való szaladgálást szerette szerintem ott a legjobban 🙂 :

Mozgólépcsővel is fel lehet menni a várba, mi természetesen azzal mentünk 🙂 . Felmásztunk pár helyre 🙂 , itt az elsőnél egy picit izgultam, ugyanis egy meredek, szúk, korlát nélküli lépcsőn kellett felmenni, ahol inkább a lejövetel volt vészes, mert Toma az ilyen helyeken cikázni szokott, de megúsztuk…

Ezek a kövek a kedvencei voltak a Drágámnak 🙂 , szó szerint focizni akart velük, aztán próbálta felemelni némelyiket, hogy labdázzon, de lebeszéltem róla 🙂 …

Egyébként a Történeti Múzeum és a Széchenyi könyvtár felől közelítettünk a várba, nem hagyhattuk ki az oroszlános szobrot 🙂 (oroszlánt az oroszlánnak).

Sajnos a várban éppen valami édes napok rendezvény volt, így el volt zárva az út, illetve belépő ellenében lehetett volna csak átmenni, amit most kihagytunk. Helyette kicsit elidőztünk a csodaszép panorámánál 🙂 :

Ez pedig egy szép belső kert részlet:

Aztán elindultunk a hajóhoz és még jó, hogy időben, mert sikerült elkeveredni a szintek között, de azért csak letaláltam 🙂 , és még a hajót is elértük. Most az idő nagy részében fent utaztunk a hajó tetején,

csak az út vége felé mentünk le. Akkor viszont Toma éppen leült az asztalhoz enni, közben Mátéék hívtak, hogy indulnak lassan hazafelé én meg szerencsére pont kinéztem a kikötőnél, ahol álltunk és észrevettem, hogy a Boráros téren vagyunk 🙂 , így rohanvást, kezünkben a félig nyitott kis hátizsákkal, az enni-innivalóval és mindenfélével szaladtunk le a hajóról. Toma viszont nagyon élvezte a hajózást, már a fedélzeten arról győzködött, hogy menjünk tovább, amikor pedig leszálltunk, akkor egy másik hajóval szeretett volna tovább utazni 🙂 , megígértem neki, hogy lesz legközelebb, még az a szerencse, hogy akár télen is lehet hajókázni 🙂 …

Visszafelé bónuszként újra héveztünk 🙂 , aztán nem haza mentünk, hanem még egy gyors, rövid vásárlásra útba ejtettük a Tescót. Megint önkiszolgálóan fizettünk, főleg Toma miatt, és a helikoptert sem lehet ott kihagyni 🙂 :

Még a pecás csapat is előbb hazaért mint mi 🙂 , ők is nagyon jól érezték magukat, de bosszúságukra nem fogtak valami sok halat, úgyhogy a tó nem nagyon váltotta be a hozzá fűzött reményeket… Nagyon jó kis délután volt, este meg egyébként senkinek nem volt gondja az alvással 🙂 .