Újra a fülészeten

Kicsit most már írni is fárasztó, augusztus a kórházlátogatásokról szólt nálunk, a szeptember pedig a fülészetről… Azért most már el tudnék képzelni jobb programot is és ez még (azt hiszem) mindig nem panasz, csak ténymegállapítás. Szóval már a hétvégén volt Mátéval kapcsolatban egy rossz érzésem, valahogy úgy láttam, hogy nem javul, sokat fújta az orrát, mondogatta, hogy bedugul a füle, néha (főleg vasárnap) fájdogált is. A doktornő, akinél legutóbb voltak Apával azt javasolta, hogy ha valami hasonlót tapasztalunk, akkor kezdjük el az antibiotikumot szedni, amit felírt, úgyhogy így tettünk, vasárnap kezdtük.

A névnapján hétfő este még mindig hasonló volt a helyzet, két nap antibigyó után, ami persze még nem biztos, hogy hatott addig, de valahogy akkor is. Az is egy komoly jelzés volt, hogy a tanulással sem készült el valahogy időben, úgy érezte, hogy nem tanult meg jól semmit (és ez a keddi felkészülésre igaz is volt), hétfőn töriből szabadnapot kért (kétszer lehet kérni egy félévben a tanártól), pedig az ő kérésére kikérdeztem tőle az anyagot vasárnap és jól tudta, az elejét nem ismételte át, ami előző órára kellett és állítólag ezért, egyébként szerencséje volt, mert aki nem kért szabadnapot, azzal dogát íratott Ági néni 🙂 … Tortaevés után egészen elgyötörtnek tűnt, mert másnap két doga volt várható, az egyik matekból valami szabályok (elég sok), amit egyébként szuperül tudott, hétfőn írtak volna belőle, és sajnálta is, hogy keddre tolódott, mert tényleg kente-vágta, nyelvtanból pedig az ismétlő dogát kellett volna (talán) megírnia, az viszont jó sok volt, ugye az előző éves anyag végig, ami jól megy neki, de azért ott van sok nyalánkság, amit azért át kell rágni.

Ezt is csak azért írom le, mert egyrészt megbeszéltük év elején, hogy ebben az évben ő majd laza lesz (hahaha 🙂 ), amit úgy kell érteni, hogy nem hajt a kitűnőre, sőt, ha év végén becsúszna pár négyes az sem borítja ki majd… Na igen, ilyen az elmélet meg a gyakorlat, mert elméletben ez nagyon ment, na de a gyakorlatban… Mondogattam neki hétfőn, hogy nem baj, ha becsúszik esetleg egy-két rosszabb jegy, nem történik semmi, mert ugye megbeszéltük, hogy hatodikban most nem árt egy kis pihenő, a hetedik év vége már úgyis beleszámít a felvételibe, így abban biztos vagyok, hogy akkor nem fog lazulni és hát én sem mondanám neki nyugodt szívvel, hogy éppen akkor rontson csak nyugodtan 🙂 . Másrészt az nagyon nem jellemző rá, hogy elcsúszik a tanulnivalókkal, ebben ő mindig nagyon szigorú magához, szóval ez is furcsa volt és folyton azt mondogatta, hogy az milyen szörnyű lenne, ha rosszabb jegyekkel kezdené a tanévet (édes kis maximalistám 🙂 )…

Ezért aztán abban maradtunk, hogy nem megy másnap suliba, úgyis fájdogál a füle is, legalább visszamegyünk a fülészetre, amit ugyan nem kértek tőlünk, de ez éppen engem is megnyugtat majd. Így reggel bevittük Tomát az oviba és mentünk is tovább, szerencsénkre csak öten voltak előttünk, az semminek tűnt, de sajnos nem volt az, jó sokat vártunk, közben viszont Máté telefonján egy nagyon jó szókitalálós rejtvényes játékot játszottunk 🙂 . Nem vagyok oda egyáltalán a kütyüzésért, de be kell látnom, hogy sokszor van egész jó hatása is ezeknek és elgondolkoztam azon, hogy Máté egész ügyesen használja ezeket, ugyanis főleg ilyen érdekes, gondolkoztató játékokat és sakkot játszik rajta, meg persze néhány versenyzős játékot, de éppenséggel az amit játszottunk, szerintem kifejezetten agyserkentő volt.

Na szóval, ilyen kis kicsapongás után visszatérve a doktornőhöz 🙂 (megint másikhoz kerültünk), meghallgatván a panaszokat és megvizsgálva, mondott egy olyat, amitől jó alaposan meglepődtem. Mégpedig, hogy Máté egyáltalán nem allergiás, biztos félreértett valamit a férjem (utoljára vele volt Máté), szoktak antihisztamint felírni a fülgyulladásra, hogy könnyítse a gyógyulást, de itt szó sincs allergiáról, mert az látszana a torkából is. Abban biztos vagyok egyébként, hogy Apuci semmit sem értett félre, mert még mesélte, hogy az előző doktornő azon mérgelődött, hogy eddig miért nem vette senki észre az allergiát… Aztán leküldött minket röntgenre, mert arcüreggyulladásra gyanakodott és miután megcsináltattuk a felvételt, kiderült, hogy igaza van. Nyilván ezért nem múlnak a panaszok, mert ez okozza a gyulladást is a fülben, ami már “csak” fülkürtgyulladás. Természetesen egész héten nem mehet Máté suliba, szedni kell az antibigyót, melegíteni az arcát, fülét, még jövő héten sem tornázhat, két hétig az ilyenkor szokásos védőoltásokat sem kaphatja meg és egész októberben nem úszhat (ezt mondjuk sejtettem), novemberre kell halasztani az edzés kezdetét… De, ezek mind nem számítanak most már, csak végre gyógyuljon meg Máté!

Hát… Még jó, hogy elmentünk, mert különös panasz azért nem volt, de örök szabály, ha van valami rossz érzése az ember lányának a gyerekével kapcsolatban, akkor annak utána kell menni. Az egészségügyünkről most inkább nem írnék semmit, mert egy hónapon belül másodszor van az a kellemetlen tapasztalatom, hogy több orvos meredeken eltérően lát egy problémát, először ugye Tománál volt az, hogy egy délelőtt alatt a kórházi befekvéstől eljutottunk a másik orvosnál, a ha majd fennáll a panasz, jöjjenek vissza fejezethez, most pedig Máténál 3 orvos mondott háromfélét, talán csak a fülproblémában egyeztek meg… Pedig ezek még csak nem is komoly bajok, szerencsére…

Közben átállítom magunkat újfajta vitaminra, ami biztosan bio lesz, kétféle befutó van, csak el kell döntenünk melyiket próbáljuk meg. Jó drágák, de nem bánom, csak használjanak! Az pedig többször eszembe jutott már, ha mondjuk elvállaltam volna a munkát, akkor most mit csinálnánk… Egyébként nem tudom 🙂 …

Így aztán most Máté itthon gyógyulgat és előállt az a nem várt helyzet, hogy lassan 3 hete Toma az egyetlen, aki rendszeresen intézménybe jár 🙂 …