Toma sziporkák

Nagyjából egy hét alatt születtek ezek a kis elszólások és olyan aranyosak, hogy nem szeretném őket elfelejteni 🙂 .

—

Toma, hozzáteszem nem reggel persze, hanem ebéd után, miután érte mentem dicséri az ovit:

– Szeretek oviba járni, nem nagyon, de egy picit szeretek… – aztán kis gondolkozás után hozzáteszi: – De szerintem holnap reggel utálni fogok!!! (és tényleg 🙂 )

—

Toma mostanában nagy ügyeket kezdett csinálni az apróbb sérülésekből is, ezért próbáltam elütni mindig azzal, hogy rájuk legyintettem és mondtam neki, hogy katonadolog. Az újonnan, Toma által megalkotott kifejezésnek szerintem köze van Julcsi nénihez is, aki mérgelődésének a kutyafáját felkiáltással ad hangot, ami Legkisebbünknek nagyon tetszik, itthon is mindig emlegeti 🙂 . A Várkert Bazárban a sok rohangászás alkalmával egyszer elesett, de olyan jó embereset, még igyekeztem is hozzá, hogy megnézzem mi van. Erre ő felült az esésből, legyintett a kezével és közölte, hogy: – Kutyavész!!! 🙂

—

A következő nem túl vicces, de jól kifejezi a helyzetet az ovival kapcsolatban. Hazafelé jövet a kocsiban (úgy látszik akkor születnek meg a nagy életbölcsességek) mondja nekem Toma: – Jó oviba járni, csak szomorú vagyok, mert nem vagy ott…

—

Ez pedig egy friss tegnapi. Vettünk megint flakonos tejszínhabot (!) és kérdeztem tőle, hogy kér-e? Ő nagy komolyan közölte: – Igen, az jó lesz a gyomromnak 🙂 …