Megvilágosodva

Talán nem kiabáltam el, hogy minden gyerek intézményben van, ugyanis tegnap este úgy festett, hogy Toma lebetegszik… Este lefekvésnél fájlalta a hasát, aztán kifejezetten úgy tűnt, mintha hányingerrel küszködne, sőt nyelné vissza a kifelé igyekvő dolgokat… Ezzel elszórakoztunk úgy éjfélig, aztán elaludt és egész éjjel rendben volt minden. Persze már éjszaka eldöntöttem, hogy ovi ma nem lesz, már csak a késői fekvés miatt sem,  gondoltam ma pedig jöjjön, aminek jönnie kell, ha már éjszaka megúsztuk…

Éjjel azért kidőltem ettől egy picit, alig, hogy meggyógyul az egyik, lebetegszik a másik és egyáltalán az egész év és a nyári kórházi bulik után kezdtem úgy érezni, hogy sikítófrászt fogok kapni egy újabb betegségnél, a kórházra pedig már gondolni sem bírtam… Aztán ahogy botorkáltam a félhomályos nappaliban és összeszedtem az újonnan vásárolt, széthagyott gumicsizmákat (most Toma ebben szaladgál bent nagy örömmel, mert kint még nem használta 🙂 ), Máté lent hagyott papucsát,  a széthagyott kisautókat, elkezdtem örülni, hogy vannak széthagyott cipők, játékok és legfőképp gyerekek 🙂 …

Azt nem tudom, hogy ennek jutalmaként, de reggelre Toma teljesen jól lett, arra a hírre pedig, hogy nem megy oviba üdvözült mosoly terült el az arcán 🙂 , és ha lehet mondani még inkább meggyógyult 🙂 , azóta pedig örömittasan közlekedik a lakásban 🙂 … Ezek után én pedig, kifejezetten örülök ennek a mai napnak 🙂 …