Van, amikor tényleg az ismerős, legkézenfekvőbb dolgok a legjobbak és ez ma is így volt velünk… Gondolkoztam, hogy hová mehetnénk a négy napos szünet elején, de végül mindenféle megfontolásból “csak” a Duna-partra mentünk, és ez volt talán a legjobb megoldás. Rég volt már, hogy ennyire jól éreztük magunkat a fiúkkal, pedig semmi különös nem történt és talán pont ezért 🙂 … Lestünk kacsákat és hattyúkat, néztünk kajakos edzést, bóklásztunk a fák alatt és közben faleveleket és rengeteg sok diót szedtünk 🙂 . Megbeszéltük, hogy a gyűjtésünk felét bevisszük az oviba a jövő héten, a másik felét pedig megtörjük és készítünk belőle valami finom sütit. Még fűzfagombát is szedtem, holnap megmutatom a piacon a gombavizsgálóba, bár azt hiszem ezzel nagyon nem lehet mellényúlni, talán… Még Cimbi cicánk is valószínűleg végig elkísért minket 🙂 , az elején velünk volt, aztán gondoltuk, hogy hazament, de visszafelé az úton megint előbukkant, irtó aranyos volt 🙂 … Vannak pillanatok, amik minden különösebb ok nélkül megmaradnak az emlékeimben a gyerekekkel kapcsolatban, helyzetek, események ilyen séták. Azt hiszem a mai is egy ilyen lesz 🙂 …
És talán én is ezeket szeretem a legjobban 🙂 …
Néha az ilyen félig spontán, nem agyontervezett programok sikerülnek a legjobban. 🙂