Nem megyek át gasztroblogba ígérem 🙂 , de ez annyira jó kis ebéd volt ma nekünk, hogy le kell, hogy írjam… A szombati menünket átírta az élet, ugyanis még csütörtökön kint a Duna-partunkon jó kis fűzfagombára vagy más néven gévagombára bukkantunk a fiúkkal, amiből szedtünk is egy picit.
Pénteken az ovis vásár után – amiről még nem is írtam – elszaladtam Tomával a piacra és megmutattam a gombavizsgálóba, biztos ami biztos alapon, mert szinte egyértelmű volt, hogy mit találtunk, de mivel én még soha nem szedtem és nem is ettem ilyet, gondoltam ne a családon kísérletezzek már 🙂 . A gombavizsgáló hölgy persze egyből megnyugtatott a szerzeményemet illetően és még jó étvágyat is kívánt hozzá :). Elmondta azt is, hogy amit hoztunk most a legfinomabb állapotában van, jó kis roppanós, sőt, még azt is megosztotta velem, hogy általában az olyan gombák, amik a fákon teremnek, szinte soha sem mérgezőek, ami igencsak megnyugtató azért 🙂 .
Egyébként az egészet Máté favorizálta úgy igazán, mert nagyon tetszett neki az, ahogy találtuk a Duna-parton, külön ajánlkozott, hogy visszamegy szedni belőle – amit most be is hajtok rajta 🙂 – az meg aztán egyenesen lázba hozta, hogy mi minden készíthető belőle 🙂 , arról nem is szólva, hogy azt olvastuk az interneten, hogy igencsak drágán árulják a piacon, bár én nem tudom, mert még ott sem láttam soha, igaz, hogy nem is kerestem… Hazafelé aztán persze leszedtünk egy adagot a gombából és igencsak érdekes volt, hogy a termés másik felét már valaki elorozta, szóval nem ártott sietni vele 🙂 . Ma pedig utánanéztem a neten, hogy milyen receptek vannak fent róla, de aztán Mátéra tekintettel, akinek a rántott verzió tetszett a legjobban, azt készítettem el. Több helyen olvastam, hogy sokan 1-2 órára tejbe áztatják, így én is sós, fokhagymás tejbe raktam, miután megpróbáltam vékonyra felszeletelni és meglepetésemre ez nem is ment rosszul, egész könnyen lehet vágni és nem törik. Aztán már csak paníroztam és kisütöttem, tényleg egy kicsit a csirkére emlékeztető íze van és nagyon finom.
Mindenkinek nagyon ízlett, kivéve Tomát, aki nem evett belőle – állítólag 5 éves korukig a gyerekeknek egyébként sem ajánlott a gomba, mert a fehérjét belőle nehezen bontják le, de ez a veszély Tomával minket nem fenyeget 🙂 – ő igazi csirkehúst kapott 🙂 . Máté ezentúl megfogadta, hogy nyitott szemmel jár a Duna-parton, mostantól úgyis többet jön majd haza gyalog 🙂 , a maradékot pedig mostanában leszedi…
Tényleg nagyon finom, most mi is megtapasztaltuk :)! Gondoltam ám rád főzés közben sokszor, ha nem lett volna olyan sürgős, hogy elkészítsem, megkérdeztelek volna receptügyben 🙂 … Puszillak :)!
Isteni zsengén, rántva..:-) Utána már mikor fás, nem a legjobb, én még szoktam csak úgy kisütni egy kis sóval borssal, olyan finom savanykás az íze!:-) Finom ebédetek volt!!!!